Anyósok, esetleg anyukák: Ti meg lennétek ezzel elégedve?
A "történetem" röviden ennyi: párommal a szüleivel lakunk együtt, párom segíti őket még az anyagiakban. Én sajnos nem tudok még beszállni pénzzel, mivel külföldön élünk(ők külföldiek), és nincs még munkavállalási engedélyem, sajnos a folyamat hosszú. Viszont nem üres kézzel jöttem ki nyáron, szóval eddig mindig megvettem magamnak, ami kellett (plusz kaja, ruha, stb), valamint párommal közösen szoktunk bevásárolni a családnak, és én is beleadok, amit tudok. Úgy gondoltam, hogy mivel egyelőre az anyagiakba túlnyomórészt nem tudok beszállni, ezért elvégzek mindent a ház körül, ami lehetséges. Párom reggel 6kor kel, 7re jár dolgozni. Anyósom 5re jár dolgozni, apósom itthon van, mert nem rég volt egy súlyos szívműtéte. Ilyen a napi programom: Berakom a mosást, ha az kész, kiteregetek vagy beteszem a szárítóba. Ha leszáradtak a ruhák, szétválogatom és összehajtogatom őket. Vasalni nem nagyon szoktunk, de ha lenne rá igény azt is megcsinálnám. Elteszem a leszáradt edényeket, és elmosogatok mindent, ha van valami. Felsöprök, felporszívózok(nappali, konyha, fürdő, kisszoba, saját szobánk, stb.) Nyaranta a füvet is lenyírtam, ha itt volt az ideje. Cserélem a szemetest, tehát nagyjából mindent. Viszont ezekkel a dolgokkal viszonylag hamar végzek, és a nap nagy része még hátravan. Főzni sajnos nem nagyon tudok túl sok mindent, de abban is besegítek (előkészületek). Szóval a "problémám" az lenne, hogy ha minden kész, nincs mit csinálnom, tehát vagy olvasok, vagy gépezek. És amikor a többiek hazaérnek, kicsit rosszul érzem magam, hogy épp nem csinálok semmi produktívat. Anyósom soha egy rossz szót nem szólt, megköszöni ha elvégzek valamit, de valahogy mégis olyan érzésem van, hogy valamit még kellene csinálni. A kérdésem az, hogy "jogosan" érzem ezt, és lenne még mit, vagy Ti meg lennétek ezzel elégedve?
Remélem érthető voltam, és előre is köszönöm a válaszokat! :)
23/N
válasza:Nem olyan nehéz megtanulni főzni, én 18-20 éves koromig kb. semmit sem főztem, kolis lettem, ott inkább gyorsan elkészíthető kajákat csináltam, amióta összeköltöztem a párommal nehezebbeket is el tudok készíteni.
Neten megkeresek több receptet, összehasonlítom őket, majd ezek alapján megcsinálom, a fűszerezést se rontottam még el, amit lehet, kóstolgatok.
Egyszerűbb, könnyen mérhető hozzávalós, nehezen rontható (nem kell egyszerre 5 felé figyelni, nem kell flambírozni meg ilyenek) kajákkal kezdd el, a pofonegyszerű kajákat is fel lehet úgy dobni, hogy teljes értékű ebédek legyenek belőlük, pl. tojásos kaják.
válasza:A helyedben feltalálnám magam, letakarítanám az összes ablakot és lefesteném a kerítést. Minden lakásban vannak olyan területek, amiket évente csak néhányszor takarítanak, és azokra olyankor tényleg ráfér. Csak sajnos ezt is csak egyszer tudod megcsinálni...
Nem tudsz elmenni valami közösségi házba vagy bölcsődébe kisegíteni? Vagy a környékbeli időseknek segíteni gyomlálni meg bevásárolni? Tanulhatnád közben a nyelvet és szerezhetnél barátokat.
Amúgy igen, meg lennék veled elégedve. Nagyon lelkiismeretes vagy.
válasza: válasza: válasza: válasza:Aprosef.hu
Ezt az oldalt nézd meg! Én innen tanultam meg főzni , szerintem nagyon jó , lépésről-lépésre leír mindent! Sok sikert! :-)
válasza:Nekem még annyi jutott eszembe, hogy esetleg , ha anyós após gyógyszert szed, akkor elmehetnél gyógyszertárba kiváltani a recepteket, így nem nekik kell.
A főzés egyébként nem nagy dolog. Nyilván nem báránybordát csinálok, mert az amúgy is sok pénz, de teljesen alap dolgokat meg lehet csinálni receptekből.
Nekem még az se kellett. Én magamtól tanultam főzni. Máshogy főzök mint anyósom. Fűszeresebben. A férjem szereti, amíg együtt jártunk is, sokat főztem neki, és már akkor megszokta, azóta meg ha épp nem olyan fűszeres valami, akkor hiányolja:) plusz, én tudom a kedvenc édességét (palacsinta) , az anyósom nem tudott sütni:)
Annak idején 14 éves koromtól sokat főztem magamra, mert anyám nem főzött. Ha hazaértem a suliból, már kopogott a szemem, de ő csak a tvt bámulta. Így magamra voltam utalva. Én érzésből főztem, ami számomra finom:)
Amúgy meg, ha lesz munkád, akkor is neked kell főzni mosni takarítani, mosogatni. Én is munka mellett csinálom. Bár sokáig nem volt melóm, akkor a nap fele tényleg üres volt. Azt kitöltöttem edzéssel, olvasással, internettel, sorozatnézéssel.
Bár én szerencsés vagyok, anyukámmal és a testvéremmel élünk egy házban, viszont teljesen le vagyunk tőlük választva belül. Nincs átmászkálás. Külön bejáratunk van...szóval nem lógnak a nyakamon folyton. Szerencsére:)
Amíg így volt, az ő mocskukat is nekem kellett eltakarítani. Már, ők takarítanak maguk után szerencsére. Vége a rabszolgaságomnak.
27/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!