Anyósok, esetleg anyukák: Ti meg lennétek ezzel elégedve?

A "történetem" röviden ennyi: párommal a szüleivel lakunk együtt, párom segíti őket még az anyagiakban. Én sajnos nem tudok még beszállni pénzzel, mivel külföldön élünk(ők külföldiek), és nincs még munkavállalási engedélyem, sajnos a folyamat hosszú. Viszont nem üres kézzel jöttem ki nyáron, szóval eddig mindig megvettem magamnak, ami kellett (plusz kaja, ruha, stb), valamint párommal közösen szoktunk bevásárolni a családnak, és én is beleadok, amit tudok. Úgy gondoltam, hogy mivel egyelőre az anyagiakba túlnyomórészt nem tudok beszállni, ezért elvégzek mindent a ház körül, ami lehetséges. Párom reggel 6kor kel, 7re jár dolgozni. Anyósom 5re jár dolgozni, apósom itthon van, mert nem rég volt egy súlyos szívműtéte. Ilyen a napi programom: Berakom a mosást, ha az kész, kiteregetek vagy beteszem a szárítóba. Ha leszáradtak a ruhák, szétválogatom és összehajtogatom őket. Vasalni nem nagyon szoktunk, de ha lenne rá igény azt is megcsinálnám. Elteszem a leszáradt edényeket, és elmosogatok mindent, ha van valami. Felsöprök, felporszívózok(nappali, konyha, fürdő, kisszoba, saját szobánk, stb.) Nyaranta a füvet is lenyírtam, ha itt volt az ideje. Cserélem a szemetest, tehát nagyjából mindent. Viszont ezekkel a dolgokkal viszonylag hamar végzek, és a nap nagy része még hátravan. Főzni sajnos nem nagyon tudok túl sok mindent, de abban is besegítek (előkészületek). Szóval a "problémám" az lenne, hogy ha minden kész, nincs mit csinálnom, tehát vagy olvasok, vagy gépezek. És amikor a többiek hazaérnek, kicsit rosszul érzem magam, hogy épp nem csinálok semmi produktívat. Anyósom soha egy rossz szót nem szólt, megköszöni ha elvégzek valamit, de valahogy mégis olyan érzésem van, hogy valamit még kellene csinálni. A kérdésem az, hogy "jogosan" érzem ezt, és lenne még mit, vagy Ti meg lennétek ezzel elégedve?

Remélem érthető voltam, és előre is köszönöm a válaszokat! :)

23/N