Parom szulei nem fogadtak be a csaladjukba es ugy tunik nem is akarnak. Tegyek valamit vagy hagyjuk igy?

Jó ötlet hagyni az egészet a fenébe, ám előtte én nem állnám meg, hogy jól be ne olvassak nekik. Azt hiszem zúdítanék rájuk egy két cifraságot, amit az elmúlt időszakba lenyeltem, és emberileg is minősíteném őket, persze szépen higgadtan nyugodtan. Amúgy meg nem egyszer játszanám el, hogy amikor engem nem hívnak meg, nyugtáznám egy semmi gonddal, de bejelenteném, hogy akkor megyek a saját szüleimhez a gyerekkel együtt nyilván. Egy-két ilyen után kíváncsi lennék hogy állna a szájuk.

Hozzáteszem, fiacskájuk is olyan amilyen, ha ezt hagyja és nem áll ki melletted. Azt hiszem tőle is megkérdeznék ezt azt.

Persze ezt csak akkor, ha a kialakult helyzetért tényleg nem lennék felelős semmilyen szinten.

Lehet, hogy ez nem túl szimpatikus megoldás, de a férjem emiatt egy idő után megszakította a kapcsolatot a családjával. Vagyis az apukájával nem, mert ő elfogadott engem. A nagymamája és a húga nem. Nem is akartak jönni hozzánk ők sem, így nem volt nehéz a dolog, mi sem kerestük őket, és kész. A párom sem. Most, hogy közös gyermekünk is született, ez azért rosszul esik, de őket ez sem érdekli, nem kíváncsiak a kicsire sem.

Az elején igyekeztem, figyelmes voltam velük, kedves, azt értem el, hogy szemtől szemben ők is kedvesek de ugyanúgy tartózkodóak, elutasítóak, kihagynak minden családi dologból. Tehát én nem tudtam ezen változtatni.

Nyugalmasabb, hogy kizártuk őket egymás életéből. Ami nem megy, nem kell erőltetni.

Én a helyedben így a gyereket sem engedném, nem bosszúból, hanem mert a gyereknek és a gyerekhez való kapcsolatodnak nem tesz jót, ha őt is bevonják az ellened irányuló utálkozásba. Menjen a férjed egyedül, ha akar.

Ha engem nem látnának szívesen, az unokájukat se fogják!

Mondjuk én egy kicsinyes és bosszúálló ember vagyok, ez nagy hibám.

Én sem járok anyósomékhoz, mert jobb az úgy mindenkinek. Az ember egy ideig nyel, aztán kész, nem bírja tovább.

A gyereket én csak nagyon ritkán engedném olyan emberekhez, akinek az alapvető udvariassági- és együttélési normák nehezükre esik (pl.: pofavágás).