Most komolyan akkora baj, hogy nem Louis Vuitton bébitakarót vettem a gyereknek?

Nem fogom leírni, hol lakok, mert ezen a környéken nincs több magyar, így talán felismerhető lennék az otthoniaknak. Sajnos nincs senki, akivel ezt megbeszélhetném, barátaim - akiket szeretek - mind idevalósi, ezt a környéket jellemző szellemiségben, felfogásban nevelkedett.

Anyósom igazából mindenbe beleköt. Anno a menyasszonyi ruhámat is nehezményezte, hogy nem Vera Wang lett, hanem egy lerobbant kis üzlet utolsó előtti darabja, de akkor azt hittem, majd megbékél.

Egy frászt! 7 hós várandós vagyok, soon-to-be-grandmother szabályosan figyeli, hogy milyen cuccokat hozok haza a babának. Kb. 20 perce egy Esprit babatakarót vágott szét az orrom előtt, mert hogy "ha olyat merek tenni a gyerekre, ő rámuszítja a gyámhatóságot". Persze próbálok rajta nevetni, de látom, hogy komolyan gondolja, és ami még rémisztőbb, hogy a barátaink is neki adnak igazat, és hozzák ide a Louis Vuitton féle cuccokat, azok helyett, amit én veszek a gyereknek. Kvázi nincs beleszólásom a dolgokba.

Férjem nem foglalkozik ezzel, csak akkor, ha már látja, hogy nem bírom tovább. Olyankor erélyesen fellép, leállít mindenkit, de egy idő után újra kezdődik az egész elölről.

Félreértés ne essék, nem az van, hogy nagy unalmamban a semmin problémázok, hanem az, hogy szerintem felesleges egy vagyont kifizetni (még ha van is) egy Chanel rugiért, amit kinő két hét alatt. Sajnálom érte a pénzt. Meg persze az is a bajom, hogy van hét anyja, és a hét között én nem vagyok ott...

Az én felfogásom a gagyi, vagy az övéké? Félek sosem fogom ezt a világot megérteni. :(