Rettenetesen összevesztem apósommal. Tényleg igazságtalan voltam, vagy eltúloztam a dolgot?

Pár napja náluk voltunk, mondta, hogy eltologatja a kertben a kisfiúnkat (8 hónapos), mi addig kicsit ledőltünk a párommal pihenni. Amikor kimentem a kertbe, azt látom, hogy ül egy széken, előtte a babakocsi, és behajolva a babakocsiba cigizik és minden füst rámegy a gyerekre. Nagyon kiakadtam és kérdőre vontam, hogy ezt hogy gondolja és ilyen nehogy megtörténjen mégegyszer, ne dohányozzanak a babám közvetlen közelébe. Ő kiakadt, hogy mi is dohányzunk, de azt tudni kell, hogy a babám jelenlétében soha de soha nem gyújtottunk rá!!! Csak akkor cigizem, ha alszik, vagy éppen nincs velem, azt is olyan helyen pl. terasz, ahonnan nem érezheti meg. Erre elkezdett leordítani, hogy az ő unokája és ne akarjam megmondani, hogy a saját házában mit csinál és hogy, elfajult a veszekedés, a párom meg arra jött ki, hogy mondom, hogy akkor nem hozom ide a gyereket az ő házába, ha ő azt csinál amit akar, mert itthon van, és az a gyerekemet veszélyezteti! És hogy ne is álmodjon arról, hogy majd rájuk hagyjuk valaha, ha így áll hozzá. Persze az egész család nekem jött, hogy mit képzelek magamról, a férjem mellém állt a dologban, amin mégjobban kiakadtak, végül eljöttünk.

Most viszont a férjem elém állt, hogy azért igazságtalan voltam, nem kellett volna ilyeneket mondanom, és vérig sértettem őket. Én viszont tényleg úgy gondolom, hogy attól még hogy az ő házukban vagyunk, nem tehet meg akármit a gyerekemmel és nem fogom ezt tűrni...amúgy is elég igénytelen emberek, kosz van, hideg vízben ronggyal (mosószer nélkül) törölgetik a zsíros tányérokat. Múltkor azon is kiakadtak, hogy külön szivacsot vettem a babának meg mosogatószert és újramosogattam a cumisüvegeit meg kanalát, amit ők elmosogattak. Hogy én milyen szemtelen vagyok, hogy amit ők segítőkészen megcsináltak, az nekem nem elég jó.