Az anyósok általában miért féltékenyes a menyükre miért fúrják? Aztán csodálkoznak ha afiuk ráordít még ők vannak megsértődve

Ha féltékenyek, mondom HA! féltékenyek, az valószínűleg azért van, mert az ő kisfiuk már nemcsak az ő kisfiuk, hanem férj és családfő. Nem tudják elfogadni, hogy ezentúl egy másik nő is fontos szerepet kap a fiuk életében, méghozzá olyan fontosat, hogy társnak választja egy életre. Az ilyen anyósok azt szeretnék, ha a menyük a fiuk életében mindenben csak másodrendű, ha nem sokadrendű lenne.

Meg olyan is van, hogy együtt kényszerülnek lakni és ez okozza a problémát. Nem minden esetben jó ötlet az együtt lakás a szülőkkel.

Természetesen nem akarok általánosítani, szerencsére nem minden anyós ilyen és sokszor olyan is van, hogy a konfliktust nem az anyós, hanem a meny generálja, de ez már nem tartozik a kérdésed témájához.

Na így már érthetőbb. Biztos nem kedveli. Te szereted, neki ezt nehezebb, jobban látja esetleg a hibáit is, hisz ő nem szerelmes. Lehet az exed imádta, és ezért. Mert emberből van.

Nem mondom, hogy helyes, amit csinál. Ha nagyon durva, akkor meg kell mondani, hogy addig nem mentek és nem beszéltek vele, amíg abba nem hagyja ezt.

A stílusod, helyesírásod alapján rájött, hogy túl jó hozzád, és jobb életet, intelligensebb férjet szeretne neki.

Na, küldjed, hogy vén ku@va vagyok.... :)

Az 1 és 2 válaszoló pedig az érem másik oldalát mutatják be, attól függetlenül,h fiatalok, vagy "anyóskorúak".

Nyilván vannak ellentétek, de a kérdés és ezek a válaszok is elég sarkosak.

Intelligencia kell mindkét oldalon.

Már elnézést, hogy beleszólok ebbe a kis háborúba.

Én is együtt élek anyósommal az már lényegtelen miért, de a probléma ott kezdődik hogy 3 ember lakik egy fedél alatt,pedig a meny ugye csak a párjával szeretne együtt lenni, hozzá alkalmazkodni stb., stb. De mivel hárman vagyunk anyósomhoz is alkalmazkodni kell és nehezebb mint hinné az ember hiszen mi tulajdonképen idegenek vagyunk egymásnak, nem ismerjük egymást ki mit szeret stb. csak nagy vonalakban.

Nálunk abból van a baj, hogy amit csinálok az nem mindig jó és ő ezt nem közli velem csak látványosan utal rá, én erre nem fogok ugrani, hogy jaj ugyan már anyuka mi a baj,Mit rontottam el? Mi nem tetszik önnek? stb.

Ez gyűlik, gyűlik és egyszer csak kipukkan valami okból, (megjött, migrén, összekaptak a szomszéddal anyósék, akármi).

DE én tisztelem anyósomba, ha egy ilyen kiborulás után, ha viharosan is, de megbeszéljük,és ha téved valamiben megérti, belátja ha téved valamiben, és ő is alkalmazkodik én hozzám. Nem utasítgat de elvár dolgokat. Ő szeretné, hogy ki vegyem a részem a munkából, és szeretne a kapcsolatunk része lenni. És igaza van.

De én a páromért költöztem oda és idegen helyen vagyok és nekem is igazam van.A fiáról, az én drága páromról meg csak annyit, nem szól az anya ellen, vagy ha igen nagyon kimérten teszi, mert nem akar egy oldalra állni se és valahol bárhogy is fáj, hogy nem engem véd foggal körömmel, de neki is igaza van.

Hát ez az én véleményem.

A pszichológiai háttere az, h az anya és fia között olyan "szerelem", olyan különleges kapcsolat van,mivel fogantatástól fogva együtt vannak, ahol minden más NŐ ellenség az anya szemében.

Természetesen, minden anyának meg kell élnie és érnie az elválást, a leválást, hiszen a gyerekek felnőnek, ez az élet rendje.

A mai társadalom nagyon nagy problémája, bocsánat nem biztos, h ez az eset is az, h az anyuka azért képtelen elengedni a "picifiát", mert akkor teljesen egyedül marad.

Az ilyen elengedni képtelen anyák nevelik a gyereket úgy, h magukat nélkülözhetetlenné,váljanak és az új NŐ ne férjen be családba. Ha a gyerek kirepül és nincs rá szüksége, akkor marad férj, ha van, és a problémák, amikkel eddig azért nem kellett foglalkozni mert a gyerek volt az első.