Nem tudom szeretni az anyósomat. Mi a baj velem?

Szerintem nem biztos, hogy te látod hülyén. Le leszek pontozva, de pont ilyen az én anyósom is.

Eleinte nagyon nem tudtam hova tenni, mert dettó ezt csinálta, hogy vett nekem a piacon mindenféléket, meg majd elolvadt ilyen negédesen mondogatta, hogy mennyire szeret, mindig segíteni akart stb. de éreztem, hogy nem igazi. Nagyon mű volt. Fals magas hangon gagyogott sokszor, sipítozott, úgy mosolygott majd kiesett a saját száján, de szeme olyan fura volt mindig.

Mindenesetre mindig kedvesen fogadtam, mindenféléket megosztottam fele, mert hát ilyen cukorfalat hozzállással, nyomulással mit kezdtem volna?

Aztán megismerkedtem sógornőmékkel és a párja mivel már akkor évek óta együtt volt sógornőmmel felvilágosított dolgokról a mamával kapcsolatban. Tulajdonképpen nagyon hálás vagyok neki, mert amúgy a saját káromon jöttem volna rá milyen is valójában. Sógornőmék azt is elmondták, hogy valójában miket mond rólam. Meg néha kibukott egy-két elszólás belőle is, és a férjem is mindig elmondta, hogy miket mond. Egyáltalán nem szeret(ett), sőt.

Sógoromat folyton szidták, olyanokat mondtak rá, hogy még én szégyelltem magam és tudod élőben mit csináltak? Jaaaaj úúúúgy szeretünk, ooooolyan jó, hogy vagy a lányunknak, nézd mit hoztam neked a piacról, ez pont jó rád, szereted az ilyet ugyeeeee? stb.

Mikor ezzel először szembesültem, azt hittem lehidalok, pedig fel voltam készítve.

Azóta is ez van amúgy, én kihátráltam a bizalmas viszonyból, húztam egy határt, anyósom meg folyamatosan próbálkozik, kedveskedik, sündörög stb. de egyszerűen már nem hiszek el semmit abból, amit mond és csinál.

Én bunkó nem vagyok, mert teljesen úgy adja elő, hogy még én jönnék ki rosszul a dologból. A férjem azt mondta neki, hogy ne vegyen nekem dolgokat, merthogy ő neki nem tetszenek.

Meg megmondtam a férjemnek, hogy nem akarok kettesben lenni vele.

Nem mondom, hogy legyél bunkó, de nyugodtan tartsd nyitva a szemed. Az ember nem hülye, meg lehet azt érezni, ha valaki nem őszinte. De remélem nem olyat fogtál ki, mint az enyém.

Szerintem ez a típus a legrosszabb, a nyíltan rossz, utálkozó ellen legalább tudsz "harcolni". De egy ilyen ellen bármit csinálsz, még te jössz ki rosszul belőle, mert hát ő milyen kedves és szeretetteljes...

Amúgy sokan írták itt, hogy nem hiszik el, hogy van aki még nem mosogatott anyósnál egy ebéd után stb. Meg volt, aki már takarított is és nem volt sértődés. Azért nem mindegy hogyan történik ez. Ha ebéd után elmosogatsz, vagy épp megy a takarítás és besegítesz az teljesen normális.

De azért, ha csak átmentek, békésen elvannak anyósodék mondjuk a tv előtt, gondolják, hogy leültök beszélgetni, te meg felsóhajtasz, elnyomsz egy szájhúzást és elkezded mosni a csempét, hidd el anyósodnak se esne jól.

Én is nagyon hálás vagyok, ha segítenek nekem, de ha valaki csak átjön és hirtelen összeszorított szájjal elkezdene ablakot pucolni, azon azért én is hüledeznék, hogy ennyire retkesnek és szerencsétlennek tart?

Itt az utolsó pár válaszoló valóban érdekes dolgokat ír.

Az én vélemény az, hogy biztosan van olyan, aki tényleg szereti a gyermeke párját sőt sokan vannak, akik édesanyjukként szeretik a párjuk anyját.Ez biztosan nagyon jó dolog szokott lenni.Engem is van, aki nagyon kedvelt, csak szimplán az miatt, amilyen ember vagyok és nem azért, mert a fia a párom.Sokan nem azt nézik, hogy a gyermek boldog és jól kijön a választottjával.Természetesen tényleg vannak olyan helyzetek, amikor valóban a gyerek érdekében teszik pl.. akivel agresszív a párja, iszik vagy állandóan csalja.Hiába "szereti" a másik fél és hiába marad vele az ilyen helyzetben mindenki próbálná lebeszélni a gyerekét a másikról.Sokszor az is gondot okoz, ha mondjuk a férfi jó anyagi helyzetű és a nő meg csak szórja pénzt.Ez is két élű dolog egyébként.Mert van olyan aki nagyon túlzásba viszi, de olyan is előfordulhat, hogy például csak az anyós tartja haszontalannak azt a dolgot, amire pénzt költ.Mindkettő fennállhat.Aztán van az a típus, akinek semmi nem jó, senki nem elég jó a gyermekének.Itt lehet bármilyen nemű a másik.Szimplán nem tudja elfogadni a másik személyt, bármennyire is igyekszik.Azt megfigyeltem, hogy ezek a típusú emberek egyébként másokkal is ilyenek, akik nem a családjuk tagjai.Nagyon meg tudják bántani az embert az biztos.Sajnos olyan világban élünk, ahol már lassan a pénz többet számít, mint az emberi értékek. Ha az ember választhat, inkább azt mondaná, hogy legyen szerelmes a gyereke, persze, de inkább kevésbé legyen kedves, "szép" és nagyon jó indulatú , igazán emberi a párja, de biztonságos anyagi helyzete legyen.Persze az előbbi dolgok azért valamennyire meglegyenek benne,de jobb döntésnek gondolják ezeket hosszú távra, mint azt, hogy lehet a világ legrendesebb emberre, de nincs semmije. Mert rendességből nem lehet megélni csak pénzből.Lehet ezek a típusú emberekre mindig számíthatna a gyerekük mindenben, akármi baj volna, vagy éppen 10 év házasság után sem úgy várnák haza a párjukat, hogy ordítva, toporzékolva valamiért. És a szokásos nincs pénz valamire és öljük egymást.Sajnos nagyon sok házasságban ezt látom, aztán a felek elhidegülnek egymástól.Itt mondjuk ezt nem arra értem, hogy a nő ingyenélő legyen és tartassa el magát, hanem pl, amikor már együtt élnek vagy házasok igenis tegyen le az asztalra ő is valamit.Sokaknak már a "járás" időszakában gondot okoz, ha a sajátjának már van valamije, vagy éppen aq szülők segítették hozzá, ha a másik félnek meg nincs semmi.Ezekre értem.Innen is fakadhat az ellenszenv.

Kérdező!

Gondolom, a párod szüleinek nem lehet olyan rossz az anyagi helyzete, ha így be tudnak szállni abba, hogy tanul a gyerekük és fizessék a lakhatási költségeit, valamint, hogy te is kapsz néha ezt-azt tőlük.Nem kell itt kőgazdagnak lenniük, az is elég a mai világban, ha nincs hitelük és a minimal bérnél azért valamivel többet keresnek a szülök.Nem biztos, hogy nem kedvel az anyósod ez majd idővel jobban körvonalazódik.Azért az, hogy te mégsem érzed ezt őszintének nem biztos, hogy túlzás.Biztosan nagyon szereti a fiát ezért próbál előtte téged is körbeudvarolni, hogy jó anya legyen a fia szemében, aki kedveli a párját.Ha esetleg mégsem te lennél a számára igazi, rá ne mondjon rá a fia rosszat.Persze mindenki segít a párja szüleinél, ha mondjuk látogatóba mennek.pl mosogatás vagy besegítés a házimunkába.Mondjuk az fura volna szerintem is, hogy leül a család beszélgetni és te fognád magad majd elkezdenél port törölni nála, mert ez a hobbid.Neki lenne megalázó, hogy rendetlen háziasszonynak gondolod.Az megint más lett volna, ha beállít és te éppen főzöl, vagy takarítasz felajánlja, hogy segít.Az, hogy óóó, hogy vagytok sziasztok majd én most lepucolom az ablakotokat, mert szeretm csinálni, ugyanúgy megalázó..ÓÓÓÓ csóri kislány még ablakot sem tud pucolni, nem baj, én a szuper anyu megcsinálom és milyen rendes vagyok én ezért.Te semmiképp ne szólj neki.Mond el a párodnak, hogy annyira megalázónak érezted, mert ugy esett a dolog, mintha rendetlennek gondolna benneteket.Azt tedd hozzá, hogy ebben a formában ezt így ne mondja az anyukájának, mert nem szeretnéd megbántani csak úgy említse meg viccesen, hogy jajj anyu majd belejövünk még jobban idővel, de szerinted rendetlenek vagyunk egy kicsit még, hogy letakarítottad az ablakot, tényleg olyan sza**ul nézett már ki :-) Na és ha ezt viccesen lereagálja az anyja, hogy jajj dehogy kisfiam, csak szeretek ablakot tisztítani, gondoltam, ha már ott vagyok megcsinálom nektek.Ha viszont azt mondja erre, hogy hát igen jobban odafigyelhetnétek akkor lehet ellened irányult.Attól függetlenül légy vele tisztelet tudó, nem kell barátkozni.mindig is a szerelmed édesanyja marad akármilyen is. :-)