Hogyan lehet előre felkészülni pár év anyósékkal való együttélésre?

Jelenleg albérletben élünk a párommal, de nem bírjuk már anyagilag. Talán szeptembertől válik aktuálissá a költözés, méghozzá anyósomékhoz egy külön lakrészbe. Teljesen külön szoba, fürdő, konyha, ugyanabban a házban és kb. 5 lépés az ő bejárati ajtajuk a miénktől.

Imádom a párom, és belementem, hogy költözzünk oda, el is kezdtünk apránként a hiányzó dolgokat építgetni, de nagyon tartok tőle. Anyósom elég nehéz természetű, egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni, úgy érzem nem tudok neki megfelelni. Persze velem kedves (többé kevésbé), de valahogy van valami fura érzésem vele kapcsolatban. Ha ott vagyunk, sokszor úgy érzem megfulladok, nem bírom. Elég féltékeny is mások sikereire.

Már azt is kijelentette előre, hogy az udvar az övé, mi itt csak engedéllyel csinálhatunk bármit is, és sokszor olyan óvatosan szúró, mosolyogva gúnyos megjegyzést fűz a mondatai közé, ami megüti a fülem, de reagálni nem tudok rá, mert más észre sem veszi, vagy mert nem találom a szavakat. És konfliktust sem akarok.

Nagyon félek az együttéléstől, főleg, hogy eleinte a konyha az közös lesz. Azt tudni kell, hogy apósom egy végtelenül válogatós ember (egyébként vele nekem semmi bajom, lehet vele viccelni, hülyéskedni, beszélgetni), szinte semmi főtt ételt nem eszik meg a pacalon, húslevesen kívül. Néha még ezeket sem. Konkrétan cigin és kávén él, na meg mindig kell legyen otthon puding, zacskós kakaó és van a hűtőben neki külön polca, amit csak ő használhat.

A párom meg igazi nagyétkű "vadember" :), mindent megeszik, jó ízzel. Tényleg mindent, könnyű rá főzni. Gondolom ha már közös lesz a konyha lesz olyan, hogy csak én főzök a családra, de már előre félek ettől, én nem tudom apósom mit és hogy eszik meg, persze nyilván majd belejövök, de félek :(

A párommal jó, 1 éve élünk együtt, nem volt eddig semmi probléma, ettől a részétől nem tartok, hanem a többitől...

Mit tanácsoltok?