Miért szeretne anyu mindenképpen belerondítani az életembe?
18 éves vagyok. Több mint fél éve vagyok együtt a barátommal, ő 20 éves. Hetente 1x találkozunk, jó esetben 2 estét töltünk együtt, majd az egyik hétvégi napot.
Anyu az elején nagyon nyitott volt, beszélgetett barátommal, majd teljesen megváltozott. Vallás alapján szeretne minket megkülönböztetni, sértegeti a barátomat nekem folyamatosan, ami nagyon rosszul esik. Volt hogy veszekedtem a barátommal, és magam alatt voltam, féltett anyu... megértem, de amit mostanság csinál az egyre elviselhetetlenebb.
Az egyik alkalommal felhívtam, hogy átmennék barátommal haza aludni, de csak nagy veszekedés árán juthattunk be a házba (azt akarta, hogy egyedül aludjak, barátom ne jöjjön be a lakásba). Ezt eljátszotta 2x egymás után, beszélgetni nem akar velem, mondván hogy ő fáradt ehez.
Zavar, mert a legtöbb fájdalmat a saját anyám okozza, és ezt mondtam is neki! Fél éve csak azt hallom hogy szidja a barátomat, pedig neki nem ártott, és nekem sem (max a veszekedésekben).
Segítsetek... mit mondjak anyunak, hogy mondjam el neki hogy én vele vagyok boldog, ő a barátom és ne szidja állandóan, ne aggasszon rá jelzőket mert ez fáj nekem?!
Édesanyád az érzelmi és az értelmi intelligencia terén kihívásokkal küzd. Nem megsérteni akarom, kérlek ne értsd félre, de így távolból nekem az jön le, hogy féltékeny, esetleg nincs rendben a szerelmi élete.
Persze az is lehet, hogy te a szerelemtől elvakultan nem látod azt, amit ő tapasztalatból tud. Ettől függetlenül mindent saját magadnak kell megtapasztalnod, hiába segítenek pl. szülők. Esetleg hagyj az asztalán "véletlen" egy olyan könyvet, ami pont a problémád megoldásáról ír, talán így észreveszi, hogy bármennyire segíteni akar, pont hogy árt neked. Keress ilyen témájú könyvet, vagy filmet, mindegy mit, csak olyat ami hasonló szituációról szól, hogy ő maga ébredjen rá mit is művel.
18 évesen nem lehetsz annyira buta, hogy azt hiszed, az anyád rosszat akar neked/"bele akar rondítani az életedbe"!
Ezaz, régen nyitott volt, beszélgetett vele. De aztán összebalhéztatok, és ő azt látta hogy ez a fiú fájdalmat és szomorúságot okozott a lányának. Na akkor utálta meg. És mostmár hiába békültetek ki, nem tudja elfelejteni ami megtörtént. Az ember nem parancsolhat az érzelmeinek, ha egyszer kialakult az ellenszenv, nem tudja csettintésre megváltoztatni az érzéseit.
Szeret téged, félt tőle. Nyilván nem az az élete célja hogy a saját lányát tönkretegye.
A fontos kérdés tényleg az, hogy MILYEN vallású a barátod.
Mert ha valami szekta, jehovás, mohamedán, akkor igenis érthetö, hogy nem tetszik neki a dolog.
Nos ő zsidó, én nem vagyok megkeresztelve (anyu katolikus). Már az elején is tudta a vallását és egyáltalán nem zavarta. Van barátja, nincs gond a szerelmi életével. Van egy olyan barátja, aki mondhatni nem szereti az ilyen vallású embereket, ahogy a sötétebb bőrűeket. Anyu mikor elkezdett vele barátkozni, akkor lett olyan, amilyen. Én ezt fel is hoztam neki, de ő tagadja, szerinte ő kezdettől fogva nem bírja a barátomat, szerint nem gerinces.
Nem hagyom, folyamatosan vitázok vele, vagy van hogy nem is érdekel hogy mit mond és inkább félrevonulok. Sok mindent nem tudok még csinálni....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!