Mit csináljak az anyósommal?
Papíron nem az anyósom, de a fiával már ezer éve együtt vagyunk.
Egyszerűen nem bírom ki őt!
Komolyan, sikítani tudnék, ha beszélnem kell vele!
Állandóan, állandóan és állandóan kioktat, és nevelni próbál, pedig 25 éves múltam, 4 éve élek a gyerekével, a hócipőm tele van vele ez az igazság!
A beszélgetés abból áll, egy pár udvarias mondat után, hogy "oktat", tanítónő volt, ezt szokta meg.
Oktatást kapok a "jó életről", a helyes viselkedésről, a jó főzésről, a női szerepekről, az öltözködésről, a szabadidő helyes eltöltéséről, amit én csinálok, az természetesen sz.ar mondanom sem kell...
Oktat, és nekem hallgatnom kell, mint egy birkának, mert ha visszaszólok, akkor meg van sértődve!
Próbáltam visszaszólni, hogy majd én tudom, semmi eredmény, nem mentem hozzá, semmi eredmény!
A fiát is folyton oltogatja ellenem, de ezt már bánja a fene, csak nekem ne kellene hallgatnom őt!
Kezdettől fogva ez van, úgy érzem magam, mint egy hülye taknyos, ha hozzám szól, és mindenbe beleszól!
Mit csináljak ezzel a nővel?
Már nagyon kezd az idegeimre menni, sokszor úgy érzem, hozzávágok valamit, de ezt talán mégse...
Van jobb ötletetek?
Sziasztok!
Hát, szétmentünk!
És már nem is mostanában.
Persze én voltam a hibás!
És nem találjátok ki, hogy mi történt!?
Óh, IGEN!
Anyuka kisfia visszaköltözött anyukához!
Ja, igen, és nem anyagi okokból, mert van saját lakása, amin nincs hitel, úgyhogy élhetne vígan, pénze is van, de ő az anyjánál lakik.
Részvétem a következő barátnőjének!
Szegény!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!