Ti mit csinálnátok, ha a férjetek így viselkedne?
Megpróbálom tömören. Már az esküvőnk előtt is észrevettem, hogy nagyon anyás, de gondoltam, hogy ezt csak azért van, mert otthon lakott. Esküvő után odaköltöztem, mert a házunk még épült, ő pedig az én szüleimhez nem akart jönni.
Az anyósommal nem volt valami jó a viszonyom és ha valamiért összekaptam vele, a férjem soha nem védett meg, nem állt ki értem, még ha tudta is, hogy igazat van. Soha nem mert visszaszólni az anyjának, és a mai napig nem mer. Azóta már elköltöztünk, de az anyósom a mai napig ócsárol a férjem előtt, főleg a hátam mögött, de a férjem csak szótlanul hallgassa. Van egy lányunk. Az anyóst egy cseppet sem érdekli, de a férjem mégis mindig viszi magával az anyjához. Kérdeztem már tőle, hogy mi értelme, ha úgyse kíváncsi rá. Erre ő azt válaszolta, hogy de akkor mit fog szólni az anyja. Mindig csak az anyja...
Nekem ez nagyon rosszul esik, hogy már rég nem lakunk ott, mégis a mai napig beleszól életünkbe az anyósom. A férjemmel már nem is egyszer próbáltam erről beszélni, de mindig az anyját védi. Már a váláson gondolkodtam. Gondoltam, megmondom a férjemnek, hogy visszaengedem anyucihoz a mama pici fiát. De egyenlőre tanácstalan vagyok. Mit tennétek az én helyemben?
Azt nem lehet általánosítani, hogy az apóssal, vagy az anyóssal együtt lehet élni, vagy nem.
Nálunk is hasonló volt a helyzet, előrebocsájtom, nem lett válás a vége.
Én jól kijövök az apósommal és anyósommal is.
A feleségem jól kijön az én anyámmal.
Azonban az apám és a feleségem között voltak konfliktusok, pontosabban köztem és a feleségem között az apám miatt.
Nincs amúgy semmi probléma apámmal -mondom én-, de abban igaza volt a feleségemnek, hogy túlságosan lekötötte az időnket. Szeretett szervezkedni, beosztotta ki mit csináljon. Kiosztott bennünket, ha nem jól végeztük a dolgunkat.
Végül is segített nekünk a fészekrakásban, tehát egy rossz szavunk nem lehet rá. De a feleségem nehezen tűrte, hogy van egy főnökünk.
Apám építési vállalkozó volt, gondolom így érthetőbb a szitu, nála ez szakmai ártalom volt.
A mi esetünkben akkor oldódott meg a probléma, amikor anyagilag is függetleníteni tudtuk magunkat.
Egyszer aztán odaálltam apám elé és megmondtam neki: "Apu már felnőttem, most már hagyj érvényesülni." Nagyjából ez volt a legfontosabb.
Kb. 32 éves voltam akkor. 1 gyerekkel.
jól gondolod. Meddig akarsz így élni? Házastársi és érzelmi kapcsolat van közöttetek, amiben SEMMIBE VESZ a férjed, nem veszi észre hogy nem gyerek és nem anyával él együtt.
Elválnék. Megmondanám neki, és az anyjának is, hogy akkor bas.zon ő a fiával, vagy anyjával.
Van egy idevágó népdalunk is,
"Engem szeress ne anyád én csókolom meg a szád..."
nagyon beszédes nagyon illik a helyzetedre.
Hidd el a forditottja sem jó.Az én férjem utálja az anyját,és ennek én iszom meg a levét :(
Folyton orditoznak,egy szobában nem tudnak megmaradni.
Mindig hallgatom a rinyát. :(
Lehet jobb a válás ha nem vagy boldog,de azért még aludj rá egyet.
Kedves kérdező..
Elég régi a kérdés 😅🤷♀️
De lehet tudni mi lett ebből a dologból? Hasonló cipőben járok 🙃
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!