Mit lehet kezdeni egy féltékeny anyósjelölttel?
Amig csak jártunk,addig nem volt gond látszólag.
Mióta együtt élünk,azóta féltékeny,tipukus "elveszed a kisfiam".(aki nem mellesleg 30hoz közel van)
Szeretné ha párom az ő kisfia maradna örökké,de párom ez ellen régóta lázad,csak előttem nem volt olyan nő akivel eljutott volna az összeköltözésig (velem fél év után).
Most játssza a mártirt,szenved folyton valamiért ,érzelmileg próbál mindet zsarolni,hogy ő nem tudja megszokni hogy ketten maradtak a férjével,illetve ha az nem nappalos,akkor egész délután vagy éjjel egyedül kell lennie a nagy házban.(odaköltözést ajánlott,de nem vagyok hülye)
Amikor ott vagyunk,akkor folyton mászik páromra,de szó szerint,ölelgeti,eteti,vagyis tenné ha párom hagyná,már irritáló,kisbabával nem csinálnak igy.Párom nélkülem nem is megy hozzájuk,mert akkor nincs kihez "menekülni" az anyja elől.
Hogy vegyük rá,hogy fogadja el a helyzetet,és élje a saját életét?
Pont ugyan ezt csinálta egyik barátnőmmel az anyukája amikor összeköltözött a párjával. Az ő anyukája teljesen egyedül maradt egy nagy házban, szóval valahol érthető is volt a bánata, de a barátnőm sem engedte, hogy rátelepedjen az életére. Aztán kb. fél év után rendeződtek a dolgok.
Az szerintem jó, hogy a párod sem hagyja, hogy az édesanyja rátok telepedjen, még ha valahol érthető is, hogy nehezére esik megszokni az új helyzetet. Nekem nagyon tetszik, hogy fokozatosan próbáltátok meg kicsit lazítani a kapcsolatot. Talán még fontos lenne, hogy a párod őszintén el is mondja anyukájának, hogy mit érez és "ne csak lázadjon". Néma gyereknek anyja se érti a szavát...:).
Szerintem pár hónap és remélhetőleg ti is rendeződtök, mint a barátnőmék. Kitartást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!