Rá kell hagyni a gyereket az anyósra ha nem akarom?

Anyósommal hónapok óta nem találkoztam, nem is beszéltem, teljesen megszűnt közöttünk minden kapcsolat. Hetente jártunk hozzájuk nyáron, mikor egyszer megtudta hogy az egyik héten nem tudunk menni hozzájuk és az én szüleim vigyáztak a gyerekre, amíg én és a férjem elmentünk valahova. Ezért teljesen kiverte a balhét, direkt előttem szapulta a szüleimet és engem is. Én ezt végig hallottam, fogtam magam és eljöttem a gyerekkel. Mikor visszamentem a férjemért, elkezdett velem veszekedni és kiabálni, akkor is a szüleim szidta (akik soha nem bántották őt, csak féltékeny volt rájuk) megkértem hogy beszéljen velem normálisan, de folytatta, utána én is elkezdtem vele kiabálni és mondani hogy milyen nagymama ő. Majdnem fel is lökött engem. A férjem mellettem állt ki természetesen, még az apósom is megértett engem. Ekkor eldöntöttem hogy két hetente viheti el csak a gyereket hétvégén hozzájuk a férjem. Akkor elfogadta, de mikor látta hogy valóban nem mennek minden hétvégén, az anyukámra írt rá hogy beszélgetni akar vele stb. Anyukám nem akart vele, mert megmondta hogy mióta kevesebbet mentek hozzájuk a gyerekkel nyugalom volt a családban, a férjemmel sem veszekedtünk már annyit. Erre az anyósom mindennel elhordott hogy az anyámnak szégyellnie kéne engem, hogy én tönkre tettem a családjukat és hogy addig nem nyugszik amíg a férjem itt nem hagy minket. (Egy évvel ezelőtt 2 hónapig elköltözött tőlünk a férjem szinten miatta) össze veszett a férjemmel is, vissza kérte tőle a lakás kulcsot és fenyegette őt hogy hagyjon el engem. De továbbra is tartja vele a kapcsolatot, két hetente járnak hozzá. Viszont, a szüleim szoktak a gyerekre vigyázni ha nekem dolgom van, vagy ha nélküle szeretnénk valahova elmenni. Egyszer megtudta ezt, és már kérdőre vonta a férjemet érte, én megírtam az anyósomnak, hogy semmi köze hozzá hogy ki vigyáz a gyerekre, ő elintézte magának hogy soha ne hagyjam vele egyedül. Nos a kisfiam még csak 18 hónapos. De már sok mindent megért és érzi ezt a fennálló helyzetet. Mikor mennek el a férjemmel két hetente akkor is mindig vissza akar fordulni és csak néz rám én miért nem megyek velük. Nem kell utálnia a nagymamáját, nem fogom ellene nevelni. De a sok dolog után amit tett nem szeretném vele egyedül hagyni a gyereket, és a férjem is értette, és sok ember megérti. Hallottam vissza sztorikat az anyósom ismerőseitől hogy nem értik miért viselkedik így, szépen nevelem a kisfiam, ő is mondta hogy nagyon jó anya vagyok.

Azért tettem fel a kérdésemet hogy érthető e más emberek szerint is hogy nem szeretném vele egyedül hagyni? Mert én azt vallottam eddig hogy akivel nem tartok kapcsolatot, akivel két szót sem váltok, nem vigyázhat rá.

Egyébként a férjemre a mai napig haragszom azért amiért tartja vele a kapcsolatot, tudom hogy az anyja, nem kérhetnek ilyet. És azt is tudom hogy a nagyszülőnek joga van látni a gyereket. De mikor haragudnia kellett volna az anyjára picit és éreztetni vele hogy átlépett egy határt, egy hét után már vihogva dumcsiztak telefonon. Anyósom már tavaly is megfenyegetett azzal hogy elveszi a gyereket tőlem mert az egyik héten anyukám jött fel hozzánk babázni. Pedig a pár hetes kis babát is hetente cipeltük hozzájuk tavaly nyáron. Ma már másképp csinálnám. Most tényleg, többet látják az én szüleim a gyereket, és nem mi megyünk hozzájuk, mindig ők jönnek, tesznek azért hogy itt legyenek az unokájukkal, munka után is jönnek ha kell, segítenek nekem. Anyósom kijelentette hogy munka után ő neki nincs kedve és hogy nyáron nem akar a meleg lakásban lenni. Hozzá vinni kell a gyereket. Pedig teljesen máshogy viselkedik egy gyerek a saját otthonában, és a kisfiam imádja ha jönnek hozzá. Én úgy érzem megadtam neki a lehetőséget hogy teljes értékű nagymama lehessen, nyáron náluk is aludtunk, hívtam többször hogy jöjjön az unokájához. De azért senki ne ítéljen el ha előbb kerek segítséget és előbb szólók a saját anyukámnak.

Esetleg valaki járt hasonló cipőben ?

Köszönöm.