A fiús anyáknak szívás, mert a menyük úgyis negatívan fog hozzájuk állni, bármit csinál?

A két adott személy személyisége a lényeg. Mindegy hogy a nő anyja, vagy a férfi anyja, lehet csodálatos ember és lehet hárpia is, ahogy a meny/vő is lehet egy borzalom vagy tökély. Tökéletesen felesleges és értelmetlen is előre ezen filozófiálni.

Az én anyósom pl normalis nő. Velünk él, soha egy vita nem volt köztünk, nem szól bele semmibe, max a véleményét mondja el, ha kérdezik. Szeretem, nekünk jó a kapcsolatunk. A sogornom ki nem állhatja, eleinte nekem szidta, de abbahagyta, amikor rakott, én ebben nem vagyok partner. Számomra anyósom ugyanúgy viselkedik mindkettőnkkel, számára én vagyok a kedvenc, őt meg utálja.

Biztosan van ilyen is, de nem szabad általánosítani. Én nagyon szerettem az anyósomat - sajnos, már nincs köztünk -, ő pl. önként sok terhet levett a vállamról, amíg kicsik voltak a gyerekek. Én nem szólt bele semmibe.

Nem úgy, mint az anyám.

Szerintem személyiségfüggő.

Nem minden fiú/férfi anyja egy hárpia, aki beleszól mindenbe, legalábbis az én anyám sosem volt ilyen. A nyakamra se járt soha (apámmal elváltak még kiskoromban, és apámmal élek), nem hinném hogy ez változna, ha a jövőben kapcsolatom lesz. – bár nálam lehet azért, mert barátnőm sosem lesz 😅

19/f

"Azt látom, hogy a nők alapvetően ellenségesen állnak az anyóshoz, mert van ez a társadalmi idea, hogy a férj anyja tuti mindenbe beledumál, kritizál, nem tud leválni a fiáról."

Pont fordítva van. Vagy te még egy anyós viccet se hallottál? Van vagy ezer.

Ezt másképp is lehet nézni. Apró megjegyzések:

- a nőnek kötelessége oda menni ahová a férj családja megy

- minek annyit költeni az esküvőre, úgyis elváltok

- nem használok tisztítószert, te minek?

- amikor a te korodban voltam...

Ő nyilván csak tanácsot adna én pedig ellenséges vagyok

Nincs itt semmilyen társadalmi idea.

Tapasztalat van.

2 fiam van. Szerintem én remek anyós leszek (de most minden túlzás nélkül, komolyan), mert nekem egy hárpia jutott és tudom mi az, amit soha nem szabad megtenni.

Mondjuk a személyiségem is olyan, hogy élni és élni hagyni.

Talán még kevés is leszek a fiaim életében, mert bizony várom a szabadságot, hogy csak én meg a férjem, csak úgy éljünk.

Valamint van még pár nagyon fontos tényező ebben a kérdésben, ami rengeteg általam látott pokoli anyós-meny kapcsolatot érint.

1. Nem vagyok irigy a szép, csinos, okos fiatal nőkre

2. Nem konyhatündérként, vasalónőként, és a családom alázatos szolgájaként definiálom magam, így letojom, ki hogy főz, vasal, takarít, szolgálja ki az urát, stb.

3. A fiaim nem a férjem pótlékai.

4. Tele vagyunk tervekkel azokra az időkre, amikor már a gyerekeink önállóak lesznek és most is van hobbink a férjemmel.

Vannak még pontok, de most hirtelen ezek jutottak eszembe.

Sokszor a pasi a hülye.

Mert sokszor hallgattam tőle,bármiről is volt szó, hogy miért nem úgy csinálod, mint anyám, vagy anyám nem így szokta, meg anyám is megmondta.

Ha összekaptunk, futott anyjához árulkodni, panaszkodni. Ha az anyós mondott rólam egy negatív dolgot, aminek nem is volt súlya, túlozva adta vissza nekem (nem mintha kérdeztem volna).

Ezzel olyan falat állított közénk, ha néha találkoztunk is, már utálnunk kellett egymást, mert annyi rosszat hallottunk oda-vissza.

Évek kellettek, mire rájöttem, rossz embert utálok.

Jól kell férjet választani, mama pici fiát el kell kerülni messziről.