Olyat mondott a férjemnek az anyja, ami neki sem tetszett, nekem se. Én nem voltam jelen, mikor elhangzott. Lenn leírom, mi róla a véleményetek?

Szóval beszélgettek, tesójáról, és mondta róla az anyjuk, hogy ő kapcsolatfüggő. Ezt követően átnézett a férjemre, és rá is ki akarta vezetni, hogy ő is. Mire mondta a férjem, hogy ő nem, mert ha nem lenne kapcsolata, ellenne egyedül, nem ugrana bele semmibe, csak hogy legyen valaki. Mire az anyja legyintett, hogy jó, akkor te Nóri függő vagy. Erre a férjem csak mondta, hogy oké, bosszúsan.

(Én vagyok "Nóri", tehát az én nevemet mondta. Amúgy nem ez a nevem, de szép név.)

Férjemnek ez az azért esett rosszul, mert nem is értette, ez honnan jött, meg ez ilyen lenéző, hogy mintha befolyásolható lenne, nem tudna önmagának gondolkodni. (Ez a viselkedés végig kísérte a gyerekkorát, hogy az anyja helyette akart mindent jobban tudni, ahogy testvérei helyett is.)

Nekem meg azért esett rosszul, mert ez úgy állít be engem, mintha velem nem lehetne szerelemből, szeretetből együtt lenni, olyan ember lennék, akivel bárki csak függő viszony miatt lenne... Továbbá a függőség meg ugye olyasvalami, amit le kell tenni. Azt sugalmazza ezzel, hogy az én függőm, hogy helyes lenne megszabadulnia tőlem.

Természetesen van előzménye a dolognak, mert ebben a beszélgetésben sok minden elhangzott, de ez volt a legkirívóbb pont.