Az nagy probléma ha már most azon gondolkozom, hogy ez hogy fog működni a jövőben?
Nemrég halt meg az apósom, aki 3 féle önmagában is súlyos betegsége mellett napi 8-10 órában dolgozott, míg az amúgy egészséges anyósom 6 órában ellébecol valami apró pénzért egy takarító cégnél.
Ebből a 6 órás fizuból 3 féle személyi kölcsönt fizet amit luxus cikkekre vett fel, mert azonnal kellett.
Az apósom is azért dolgozott ennyit, hogy kielégítse az igényeit meg hogy fizesse az anyós hiteleit.
Az anyósom közben más férfiakkal találkozgatott, folyamatosan társkeresőzik. Az apósom ezt tudta, de őrülten szerelmes volt élete utolsó percéig ebbe a nőbe. (ne kérdezzétek miért)
A feleségem meg állandóan az anyját védi, ő aztán mindenben segít nekünk, egy szent.
Szülinapjára is 50 ezerért kapott egy karórát. Mondom a gyerek nem kapott ennyiért ajándékot. Jó de anyu ezt nézte ki magának, és megérdemli.
Az apósom halála után első dolga volt, hogy eladta az autóját (1.5 milliós autót 1-ért mert azonnal kellett a pénz - nem tudom mire)
Az ő nevén volt a kocsi nem az apósomén.
A feleségemnek adott 500-at, hogy az elég lesz a temetésre, ő meg kb 3 nap alatt elköltötte az 500-at.
Aztán most azon agyal, hogy milyen ingóságait tudja még eladni most azonnal.
A feleségem szerint ez egyébként rendben van, anyu tudja mit csinál. (én is tudom mit csinál)
Na de a lényeg, hogy bennem most így kezd körvonalazódni, hogy ez a hülye nő most él mint marci hevesen, felél mindent, aztán marad a sok hitel meg a 6 órás munkáért kapott apró pénz.
Szóval kell egy madár aki eltartja. Nyilván még egy ilyen férfit nem fog találni.
Tehát maradtam én meg a feleségem.
A feleségem meg ehhez asszisztál, anyu szegény, alig van pénze, mennyi hitele van, őt nem veszítheti el és így tovább.
Viszont én nem fogok azért dolgozni, hogy az anyját is eltartsuk.
Most kicsit előre belehergeltem magam, de számorma nyilvánvaló ez a forgatókönyv, hisz mi változna? A madár após már nincs, de van a madár lánya aki lesi minden kívánságát.
Sőt állítólag az anyósnak valami daganata van, de még nem tudni róla sokat, hogy jó vagy rosszindulatú e, kell e műteni majd stb....de már kilátsába helyzete hogy akkor ő nem fog tudni dolgozni se, és mi lesz így. (mire a feleségem megnyugtatta hogy megoldjuk)
Közben persze a feleségem is várnadós, szóval van elég kiadásunk.
Nyilván egy daganatos beteget "nem hagynék az út szélén" de hányingerem van attól amit művel az anyósom, ahogy él, ahogy viselkedik, hogy csak a mának él.
Szóval így a napokban komolyan elgondolkoztam hogy én ezt fogom e így bírni?
Eddig nem izgatott mert az apósommal elvoltak, az ő dolguk volt, de az apósom halálával rám szakadt ez a gond (az anyós)
Bármilyen tanács, mit kéne tenne, mi a helyes akár msot akár a jövőben?
válasza: válasza:1-es
Engem eddig is idegesített, de nem volt hatással az életemre. Maximum annyiban hogy a feleségem nyalta a seggét, de a pénztárcámra nem volt hatással, a mindenapjaimat nem befolyásolta, konkrétan nem foglalkoztam vele.
válasza:1. Erőt veszel magadon és hétvégi apuka leszel, elváltok.
2. Vele maradsz, meg a gyereketekkel, vágod a jó pofát, támogatod a családod, hagyod hogy anyósod hozzátok költözzön, viseled 40 évig aztán egy reggel felakasztod magad a kertbe a diófára.
3. Vele maradsz, meg a gyereketekkel, de nem vágsz semmihez jópofát. Fizeted a gyerek költségeit, és a saját rezsiteket, de innentől kezdve külön kassza, külön bankkártya, külön élet. Ha a feleséged sír rí rimánkodik anyuka hitele miatt, csak kineveted és elmész a gyerekkel az állatkertbe. Ha nem tetszik neki valami hogy nem fizeted a sminkest, vagy a nyaralást, akkor kanapén alszol, tévét kapcsolsz. Előbb utóbb elválik ő, vagy nyílt kapcsolatba léptek.
Talán még meg is változik. Vagy anyuka feldobja a pacskert...
De itt minden csupa HA és TALÁN...
Tudom, hogy HA meg TALÁN, csak én is erre gondoltam hogy ebből menekülnöm kell majd.
Nyilván ezt elképzelni sem tudom, mert szeretem a feleségem, jön a második gyerek, nem szeretném ha elvált szülők gyermekei lennének, és próbálok kitartani ameddig lehet, de lássuk be ember legyen a talpán aki egy ilyen anyóst elvisel, esetleg együtt is tud vele élni.
A baj meg hogy a gyerekek is többnyire a feleségemmel lennének, szóval ha én lelépnék és a gyerekekre adok pénzt, azt is lehet az anyós hülyeségei nyelnék be.
De mindegy ebbe nem akarok belegondolni, ha nem lennének gyerekek más lenne, és nyomatékosítanám hogy ez lesz.
Nem akarok pesszimista lenni, meg ezzel hergelni a várandós feleségem, csak bennem vannak ezek a gondolatok és nem tudom nagyon kibeszélni (nem akarom kiteregetni így a kapcsolatunkat ismerősöknek ezért is láttam jobbnak itt név nélkül)
válasza: válasza:Azért az ilyen gumihúzós primitív hozzászólásokat mellőzzük (természetesen az iylen tuskókat jelentem)
Egy normális család vagyunk egyenlőre. Ezt most csak én vízionálom az apósom halála végett, mert ez a reális forgatókönyv.
A feleségemet megviseli az apukája halála, rendes ember volt, csak ismeretségünk során nem sikerült rájönnöm mit eszik ezen a primitív nőn.
A feleségemet sem értem, bár én is sokkal több mindent elnéznék a saját anyukámnak (már csak ilyen az ember) de az ő anyukája kicsit átlépett egy pár határt, és most azon idegeskedik hogy nehogy elveszítse az anyukáját is, ezért még jobban oda van érte.
Csak én ebbe nem szeretnék részt venni.
Illetve normális kereteken belül szivesen segítek, de ha azt látom hogy az anyja most jól él, meg elveri a pénzt, aztán meg sír mikor üres a kassza akkor igencsak nehezen leszek toleráns.
válasza: válasza:"Azért az ilyen gumihúzós primitív hozzászólásokat mellőzzük"
Már bocs, de ha ennyire agyhalott vagy mit lehet erre írni?
Eddig is ilyenek voltak, te meg csinálsz neki egy gyereket. Lehet primitív a hozzászólás, viszobt te magad még primitívebb vagy.
Meg is érdemled a sorsod. Hajrá anyós!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!