Együtt voltam egy sráccal 5 évig. Kb 3 éve nem vagyunk együtt de meghalt a papája. Anyós szeretné ha elmennék. Szerintetek menjek el?

Temetésre nem szoktak meghívni.

Oda az megy, aki el akar búcsúzni.

Ha szeretnél, menj.

De biztos nem állnék meg a család mellett, valahol hátul vegyülnék a régi ismerősök között.

Ha szeretett az anyós, és az após is, és te is szeretted őket, továbá normálisan szakítottatok, nincs seb akkor szerintem menj el. Főleg mivel a srác láthatóan lezárta veled a kapcsolatot.

Ha számodra kellemetlen lenne, mert még megvisel a találkozás, akkor lehet gondolkodni.

Ismerted a papát? Neked fontos lenne, hogy ott legyél? Én ezeket venném fontolóra a helyedben, plusz azt, hogy a srác örülne-e neked, és hogy te hogyan viselnéd ezt az elég intim, bensőséges közelséget vele egy érzelmileg megterhelő helyzetben. A barátnőjének nem lenne ez furcsa, kellemetlen, felkavaró? Ha az én párom családtagjának lenne temetése, és eljönne az exe, (akivel kb. 6 éve nincsenek együtt) lehet, hogy bántana, nem annyira érteném. Nőként én mindig próbálok a nőtársaim érzéseire is gondolni, nem fogok más lánynak fájdalmat okozni, ha nem muszáj!

Ezeken gondolkodj el szerintem.

Nem mennék el olyan ember rokonának a temetésére, akivel már három éve szakítottam, ergo mi közöm hozzá?

Semmi. MEgjegyzem, nem bunkóság, de van jobb dolgom is mint xy temetésére eljárni.

Azt már meg sem említem, az ex anyjának ez hogy a frászba jutott eszeébe :D

#7 nem arról van szó, hogy az exem rokonának a temetésére menjek, hanem egy embernek a temetésére hívnak, aki a haláláig szeretett, még ha a kapcsolatot nem is tartottuk napi szinten. Másik meg hogy a nagymama, aki szintén szeret, és elvesztette a férjét... Nos, vannak, akik úgy gondolják, így lehet búcsúzni.

Persze vannak, akiknek ezek felesleges külsőségek, de akkor gondolom, nekik a karácsony, a születésnap, az esküvő, és minden egyéb is csak felesleges külsőség, amit nem kell együtt megemlékezni az emberekkel, mert minek.

Azon tűnődöm, hogy mekkora összefüggés van az egyre mélyebb elszemélytelenedés és az internet terjedése között.

Én elmentem az ex nagyapjáéra, pedig nem sokszor találkoztunk, de rendes kis öreg volt. Ő nem jött el az enyémére, pedig 1 évig laktunk náluk. Azóta nem is köszönök neki. Nem haraggal váltunk el, a családját szerettem, de nem tudott leválni. Nekem sok volt, hogy covid alatt is állandóan mászkálni hozzájuk, (50 km csak oda) és hogy ők már házat akartak építeni nekünk, persze ott náluk, egy 2000 fős faluba. Egyébként idevalók, van itt is házuk, ex itt is lakott. Exnek tökéletesen megfelelt volna, nekem viszont nem az volt az álmom. Ebből állandó vita volt, aztán végül úgy döntöttem, jobb lesz külön. Azóta ex szült 2 gyereket, egy olyan helyre, ahol nincs iskola, gyerekorvos, és kb semmi. De apuka felhúzta a 200 m²-es házat, aminek az árából egy Pesti kertes házat lehetett volna venni. Ami most 100 milliót érne, azt meg 20-ért ha el lehetne adni.

Szóval nem vagyunk egyformák. Van, aki képes a sérelmein túllépni, és csak az elhunytat nézni, míg van, aki nem.