Anyósom miért változott meg, amióta gyerekünk született?

Nálunk is ez volt.

Azzal a különbséggel, hogy gyerek elött mi pl évente 1x beszéltünk/találkoztunk.

Ahogy terhes lettem,hetente irogatott, hivogatott, kioktatott.

Mikor meg lett a gyerek ugyan ez. mindent jobban tudott mint én, én semmit nem csináltam jól...Sogorék lánya mindenben jobb volt, mint a fiam.

Végül nálunk akkor tellt be a pohár, amikor a határozott tiltásunkra a gyerekkel nem úgy bánt, ahogy kértük.

Azóta ismét évi 1x ha beszélünk.

Nem tudom, de en is ezt tapasztaltam, foleg amig 1 ev alatti volt a kisfiam.

Szerintem ilyenkor ugy erezhetik, hogy hat ez a gyerek az o unokajuk, “nekik koszonhetjuk”, ok mar felneveltek 1-3 gyereket, letettek valamit az asztalra, igy bele is lehet szolni, joga van hozza.

Nem tudom :D

De hogy mi kattan at bennuk ennyire ilyenkor, jo kerdes. Nekunk is jo kapcsolatunk volt a gyerek elott, manapsag meg mar csak semleges.

Nalunk ez amugy idovel enyhult, de voltak durva huzasai. Nyilvan ehhez az is kellett, hogy azert parszor helyre lett teve, muszaj volt, mert olyan meredek dolgokat kepes lett volna megcsinalni, hogy az hihetetlen.

Pl 2 honaposnak baracklevet akart adni, mar toltotte a cumisuvegbe, amit szinten o hozott. Szoptattam, nem is volt cumisuvegunk, de az se baj ugye.

Egyebkent en a tanacsokat szivesen meghallgatom, en olyan ember vagyok, aki tenyleg kivancsi arra, hogy masok mit mondanak. Az oke, hogy termeszetesen a sajat belatasom szerint cselekszem, de erdekel tenyleg, hogy mas mit hogy csinal.

Viszont az eroszakoskodast, csakazertis mentalitast gyulolom.

Talán azért viselkedik így, mert most újra megjelent egy olyan élethelyzet, amiben nagyon komfortosan érezheti magát: a felnőtt-kisgyerek viszony.

Ez a szituáció sok feladatot ad a felnőttnek, ugyanakkor hatalommal is jár, hiszen a gyerek helyett kell intézkedni, a dolgait szervezni, igazgatni. Sokan nem tudják elengedni ezt a hatalmat, tele van ez az oldal is az anyós, após-fiatalok konfliktusokról szóló kérdésekkel.

Ti, az unoka szülei már felnőttetek, veletek nehezebben tudta már a mama ezt a játszmát játszani, de most újra felcsillant a remény, hogy a kisgyerek gondozásának ürügyén ismét ő lehet a főnök.

Meg kell húzni neki a határokat.

#4 Fején találtad a szöget. Berne tranzakcióelmélete, ha valaki pszichológiában jártas. Eddig a kommunikáció java felnőtt-felnőtt volt, most megint kényszerítene szülő-gyerek kapcsolatba. A másik félnek kell visszaállítania akaratosan a felnőtt-felnőtt viszonyt, anélkül nem lehet normálisan, racionálisan vitázni.

Meg hát mivel anyós, ezért a házastárs dolga a saját partnerét óvni és a saját szüleit kezelni, mert ugye ha van egy feleségem, ő fontosabb, mint az anyám, legalábbis normális esetben ez így van.

Hát amíg nincs gyerek addig ugye te nem vagy "hivatalosan" család tag, csak a fiának a nője.

Viszont a gyerek az már más tészta. Az az ŐŐŐ unokája. És joga van beleszólni mindenbe is. (Legalábbis ezt gondolják)

Aztán mikor a szülők meg minimumra szorítják velük a kapcsolatot, megy a sértődés, meg hápogás, hogy "ah hihetetlen, teljesen le.zarnak a gyerekeim".

Igazából volta képpen az ego-ról szól az egész.

Nem kell menni hozzá, nem kell vinni a gyereket de keményen meg kell neki mondani, hogy hová tegye a tanácsait, és amíg nem kérdezik, csendben marad.

Nem baj, ha megsértődik, sőt!, annál jobb nektek.

Én mondjuk ezt nem viselem el egyetlen másodpercig sem, és ha kell, keményen kiosztom azt, aki ennyire beledumál az életembe, meg okoskodik. Akkor is ha a saját anyám, akkor is, ha barátomé.

Én azt láttam a babánk születése után, hogy mint felnőtt megszűntem, átváltoztam helyette tapasztalatlan és pökhendi gyermekgondozóvá, aki okításra szorul, mégsem kér belőle.

Első gyerek lévén én is tanultam mindent, figyeltem, kérdeztem, de folyton jöttek azzal, hogy az ő unokájukat így meg úgy gondozzam, a drága baba hogy van, jobb lenne, ha úgy csinálnám, mint ők anno. És ki lenne a legalkalmasabb a baba körüli döntésekre? Persze, hogy a nagymama!

Sokszor ütközött a tanácsuk, ezt elmondtam, mindig a másik volt a hülye.

Én azt láttam, hogy a vér szerinti unoka egy újabb szál, aki a saját elveik szerint tökéletesre kell nevelni, amire én, az anyja nem vagyok képes, ezért kaptam kéretlenül is mindig a beszólásokat. Gyorsan lezártuk azzal, hogy akadékoskodni nem kell jönni, csak ha megérik a nagyszülő szerepét. Bő fél évbe telt az első előrelépés. Máig küzdünk vele, a különböző életszakaszokban előjön a reflexszerű nevelési elvük, helyén kezeljük és megyünk tovább.

Nálunk is ez lett, mikor kiderült hogy terhes vagyok. Mondjuk rám haragudott miatta. Utána elkezdett beleszólni a dolgainkba. Akkor még ott laktunk a közelébe.

Hamar meguntuk, el is költöztünk. A gyereket szinte nem is látja.