Miért hisztizett be anyósom úgy, mint egy kisgyerek?
Náluk voltunk egyik délután, meglátogattuk őket. Férjemmel még nincs gyerekünk, de szeretnénk. Feljött az a téma, hogy majd szeretnénk e ha a gyerek járna e bölcsibe vagy sem. Anyósom és én beszélgettünk erről. Mondtam, hogy én nem szeretném, otthon lennék vele, amíg óvodás nem lesz. Anyósom hajtogatta, hogy márpedig sokkal jobb lenne, ha bölcsibe is járna előtte, a gyereknek is jó, meg akkor én is hamarabb vissza tudok menni dolgozni stb..
Na ezen vitatkoztunk kicsit (nem veszekedés volt, csak érveltünk jobbról balról), anyósom egyik érve az volt, hogy az ő fia is bölcsibe járt, ő menni akart vissza dolgozni minél előbb, szerinte így a normális.
Aztán férjem közbe szólt, hogy velem ért egyet, ő is azt szeretné, hogy óvodás koráig otthon legyek a gyerekkel. Na itt állt fel anyósom és kiviharzott konkrétan hisztizve, hogy ő ezt nem hiszi el, mindenki ellene van pedig ő csak jót akar, mi meg nem hallgatunk rá.. Kiment a szobából, vissza se jött egy jó darabig. Nem értettük az egészet. Mikor visszajött lenyugodva, már nem feszegettük a témát, másról beszéltünk inkább.
Talán úgy érezte, megkérdőjeleztétek az ő korábbi döntését? Szerinte helyes volt, de Ti most azt mondjátok, nem csinálnátok úgy, mint ő. Neki ez lehet egy "pofon" volt, pláne a fia részéről, hogy ő nem csinálná ezt a gyerekével. Talán az jutott eszébe, rosszul tettem?
Vagy a másik persze amit mindenki ír, hogy szimplán nem tetszett neki, hogy nem értetek egyet vele, pedig ő aztán tudja.
Mellesleg én is 3 éves koráig akartam a babámmal maradni, aztán 1.5 éves korában a lányom elkezdte unni otthon a banánt (más nem voltam elég én, a játszótér, és hogy hetente többször mentünk babás programokra, csoportos foglalkozásokra), és nekem is elkezdett hiányozni a felnőtt társaság. 2 évesen így bölcsis lett, és mindkettőnknek előnyére vált. Nem az anyagiak volt a fő mozgatórugó, hanem hogy neki is kellett a saját korosztálya társaságnak és nekem is. Most megint babázok, és szeretnék 3 évig itthon maradni, most viszont előre látom, hogy anyagiak miatt valószínűleg előbb vissza kell mennem. De majd meglátjuk, még van idő. A bölcsibe jelentkeztünk, még van több mint egy év akkor is, majd eldől, lesz-e rá szükség, a babám mennyire lesz el itthon velem, az is szempont lesz. :)
#12, #13
Köszönöm!
Kisfiam itthon maradt velem oviig.
Mi nem bántuk meg.
Kislányunknál is szeretnénk, de mivel több emberes baba így valszeg kelleni fog neki a társaság.
Szerintem ez még egész normális viselkedés. Lehet észrevette magát, hogy nem tudná magát kontrollálni az adott helyzetben, és inkább kiment minthogy cirkuszoljon, mikor lenyugodott visszajött. Ti is normálisak voltatok, hogy nem feszegetéttek tovább a témát. Lehet van valami oka, amiért őt mélyen érinti ez a kérdés, és indokolatlanul felkapta a vizet azon, hogy nem értetek egyet, de valamilyen észrevette magát és kiment lenyugodni.
Szerintem ez elfogadható viselkedés volt mindőtök részéről.
Mit izgat ez téged? Elmondja a véleményét, meghallgatjátok aztán ennyi.
Nekem anyám szólNA bele mindenbe, ha hagynám. Meghallgatom, vállat vonok és élem az életemet. 99%-ban csak a szája jár, de hasznos tanácsot nem ad.
"Férjem se értette, hogy egy felnőtt ember miért kezd ilyen hisztibe...
Miért, te miért sírsz itt?"
BÁNTÁS!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!