Hogyan tovább? Hagyjuk a fenébe?

Kaptatok egy házat ADDIG, MÍG úgy és azt csináltok vele, amit ŐK akarnak.

Na, ennyi a nagy helyzet.

Nem a te dolgod a párod/férjed? szüleivel megegyezni.

Az a fontos, hogy ti ketten maradjatok együtt szeretetben és békében. Így majd mindent meg tudtok oldani együtt.

Nem tudom, merrefelé van ez a ház, de többnyire faluhelyen is bőven van jobb lehetőség egy ingatlan hasznosítására, mint hagyni üresen állva lerohadni. Bérbeadni is lehet többnyire, eladni meg aztán szinte mindig. Víkendház is lehetne, ha valakinek telik arra, hogy hobbiból fenntartson plusz egy házat, csak a szomszéd telek nem akkora levegőváltozás. :)

Szóval ahogy más is írta, ez a ház eddig is kőkeményen érzelmi okokból volt változatlanul és üresen megtartva, és ezért akadtak ki a változtatási szándékon. Nekik csak azt esett volna jól látni, hogy élet költözik a "jó öreg" falak közé, de hogy meg is legyen bolygatva, hát azt már nem.

Én elkövettem azt a hibát, hogy elfogadtam egy házat, amihez érzelmi kötődése volt annak, aki átadta. Azért fogadtam el, mert csak frissen üresedett meg, így még nem volt szó a sorsáról, és nem tudtam, hogy az őrületbe kergetésemet írom alá. Ráadásul nekem is van hozzá érzelmi kötődésem, de nem abban a formában, hogy múzeumként őrizzem, hanem nekem pont azt esne jól látni, hogy "újjászületik", nem pedig csak öregszik menthetetlenül, mint a múlandóság elkeserítő mementója. Azt hittem, bárki más így lenne vele.

Aztán most hallgathatom, hogy "nem kéne azt az ajtót átrakni, az pont jó volt úgy", "minek lebontani azt az ólat" meg "úristen, szét ne túrjátok már azt a kiskertet", és a legrosszabb a hátam mögötti "nem kellett volna odaadnom". Pedig nem is a szomszédban van. Csak azt remélem, hogy lassan beletörődik. Mi csináljuk a munkákat tovább.

Az anyós a szomszédban meg tényleg a sors kihívása magad ellen, akkor is, ha addig csodálatos volt a viszony. A szomszéd telek valójában épp csak egy hajszállal privátabb a párod gyerekszobájánál, és tényleg bármilyen tündéri szülőből kijöhet a rendezkedhetnék, ha elég közel vagytok. Igazából a 98 százalékukból kijön valamilyen szinten. A házba való önreflexió nélküli beleszólásuk pedig azt mutatja, hogy meg is van bennük a hajlam, hogy más téren is ilyenek legyenek.