Van értelme így a kapcsolatunknak?
Ha anyós egy kígyó, egy alattomos kétszínű némber, van értelme a párommal tervezni hosszútávon? Szeretem őt, de az anyja egyszerűen megkeseríti mindenki életét. Nem tudok mást mondani. Az örömünket szétveri. Senki más se kedveli, mert elviselhetetlen. Neki az élete egy semmi, nem képes normális kapcsolatot fenntartani senkivel se. Egyetlen pici fia meg én boldogok lennénk, de nem mert ő mindenbe benne akar lenni. A magánjellegű dolgainkban is, amihez semmi köze. Azzal bíztatom magam, hogy egyszer csak meghal. Tudom gonosz dolog, de remélem minél hamarabb.
Az jut eszembe mindig egy nagy gyomorgöccsel, hogy ha majd például néhány év múlva lenne gyerekünk, akkor egyszerűen tönkreteszi azt az élményt is, mert mindenbe belemászik. Gátlástalanul mászik az emberek magánéletébe, beszólogat, rendezkedik, játsza a szentet, közben kavarja a sz**rt. Én egy nyugodt életet akarok a némber nélkül. Sajnos eddig mindig az volt, hogy az övé az utolsó szó, csak azért is rákontrázik mindenre. Magába nem tud nèzni, az egész világ szar, csak ő az atyaúristen. Nekem ehhez úgy érzem nincs energiám. Legutóbb már azt mondogatta a páromnak, hogy ő tudja hogy nem boldog velem a párom. A következő az lesz, hogy hagyjon is el engem. Nem lehet neki megálljt parancsolni sajnos.
Nem akarom, hogy tönkretegye az életünket a következő tizen években, vagy kitudja meddig, amíg él. Hogyan lehet leszerelni egy ilyet? Párom szerencsére tudja milyen, de ő sem elég erős hozzá. Ehhez a nőhöz nem tudom ki kellene, ki tudná helyretenni. Csak azért is folytatja, és szándékosan szemétkedik a nő. Fúr a hátam mögött, voltam már minden rib**nc.
Én nem akarok vele semmilyen kapcsolatot fenntartani. Ez sajnos szinte biztos, hogy lehetetlen, mert mindig mászni fog, amèg él. Ha megsértjük, hátha leszerel, akkor duplán tolja vissza magàt és csak ő, ő, ő.
Én ezt nem bírom már elviselni. Nem ilyen életet képzeltem el magamnak. Kicsit amiatt is rosszul érzem magam, hogy így nyilatkozom róla, az én szüleim megtanítottak normálisan viselkedni, de ez a nő kihoz minden béketűrést belőlem.
Elvileg nem kell beleengedni az életetekbe, a kapcsolatot minimálisra venni, nem engedni be hozzátok napi 24 órában, pár hetente egy találkozásra redulkálni, vagy teljesen megszüntetni, teljesen külön, adott esetben más városban élni.
Ha a párod hajlandó elválni az anyjáról, akkor van értelme a kapcsolatotoknak, ha az anyja a fö személy, akkor nem.
Ugyanis ha a párod melletted áll, akkor az anyós hiába mond bármit is, ellenkezö esetben meg értelmetlen együtt lenni vele.
A férjednek mi a véleménye erröl? Az a döntö dolog, hogy ö az anyjának ad igazat, vagy melletted és a kapcsolatotok mellett van.
Meg remélhetöleg nem azt jelenti a kérdésed, hogy az anyóssal együtt laktok egy házban, mert akkor sürgösen költözni kellene.
"Párom szerencsére tudja milyen, de ő sem elég erős hozzá."
Ez volt a mondandód lényege. Érdemes lenne megkérdezni a párod, hogy hajlandó erőt venni magán vagy sem, és úgy állni őhozzá is.
"Van értelme így a kapcsolatunknak? ... Azzal bíztatom magam, hogy egyszer csak meghal... remélem minél hamarabb."
Nem. Semmi értelme így.
"Érdemes lenne megkérdezni a párod, hogy hajlandó erőt venni magán vagy sem"
Nem az a lényeg, hogy mit válaszol, hanem hogy mit tesz, hogyan viselkedik. Azt meg már tudni lehet rég.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!