Valaki járt már úgy hogy a párjuk apósukkal (igen az én apámmal) sokkal jobb kapcsolatban volt mint veletek? Tudom hogy röhej az egész, de velem nem kommunikál egyik sem, csak egymással röhögcsélnek, mindenért én vagyok a hibás, egymást védik.

Szinte kabaréba illő az egész, mivel én nem szeretnék páromtól semmit. Szeretném ha kilépne az életemből, de nem tehetem h szakítok vele mert a bűntudat lehet mardosna, mivel apám elvesztette 10 éve bátyámat, így fiaként szereti “páromat. Bár már olyan szinten készítenek ki idegileg, hogy ha anyum nem lenne ,nem is tartanám apámmal a kapcsolatot. Valaki járt így? Vélemény? Tudom nem kéne hogy ennyire hasson rám a családi nyomás, de valahogy nem normális módon kötődöm anyukámhoz, ugy vagyok vele hogy ki tudja mennyi ideig lehetünk egy család.,mivel késői gyerek vagyok. Jaaa és hogy még könnyebb legyen a dolog, úgy is építkeztünk régen hogy közös a telek a szülőkkel :D