Ha anyósotok, és/vagy apósotok a magánéletetekről érdeklődik (különösen, hogy mikor jön gyerek, miért nem akar jönni...), elmondjátok, vagy utaltok rá, hogy rájuk nem tartozik?

#9

Mert, mint írtam, magamtól sosem meséltem volna ilyen bizalmas dolgot nekik, nem vagyok velük ilyen viszonyban. A férjemnek nem volt tilos beszélni velük erről, mégsem tette, akkor miért én? Egyszer próbáltam más ügyben bizalmaskodni, ráadásul biztatás után, el lettem utasítva, onnantól pláne eszembe nem jutott volna nekem nyitni.

Amúgy meg attól, hogy valamit nem tudnak, nem hiszem, hogy fel vannak jogosítva arra, hogy ilyen passzív-agresszíven célozgassanak. Én ilyen játszmákba nem megyek bele, hogy reagáljak arra, amit nem mondtak ki egyenesen.

Ne, én pont a "próbálkozunk, de még nem jött össze"- részt váltom ki a nincs hozzá közöddel.

Eleinte én is mondtam, hogy igen, próbálkozunk, aztán jöttek a sok okossággal, mit egyek, ne sportoljak, ne igyak ezt, egyek azt és társai...

Egyébként is érzékeny téma, évek kellettek, mire elfogadtam, nem lesz gyerekem, mert az egészségi állapotom miatt nem biztos, hogy ki tudnám hordani, és akkor még ilyen f.gokkal okoskodnak.

Meg úgy eleve, rohadtul ki kéne szállni a NŐK MÉHÉBŐL.

Nem, nincs köze ahhoz anyósnak, de a saját anyámnak sem, hogy én mikor szülök, és ha nem, miért nem.

Ha beteg vagyok, azért, ha nem akarok, azért.

Én sem kérdezem meg a húgomtól, na, és dolgoztok már a babán? Mert kizárólag az ő magánügyük.

Ne haragudj, 13-as, de tudod, normális családokban az emberek szeretik egymást és érdekli öket a másik ember élete, azaz a vágyai, céljai, tervei is, amibe beletartozik az esetleges gyerekvállalás is.

Ha ti olyan sz*rban vagytok egymással, hogy annyit nem kérdezhetsz meg a testvéredtől (vagy nem is érdekel), hogy állnak a gyerekvállaláshoz, az szimplán azért van, mert ti diszfunkcionális család vagytok, ahol valami társadalmi kényszerből kommunikáltok nagy feszengve, amúgy meg valami úristen nagy tabuként tekintetek bármiféle témára. Ilyen alapon, kb. bármiről felesleges beszélni, minden magánügy, a munka, az utazás, minden, még szót váltani is tabu.

Túlgörcsölitek páran ezt a témát, az, hogy anyáitok szeretetből és érdeklődésből megkérdezik, hogy terveztek-e gyereket, nem a méhetekben turkálás. Beteges ez a föbiátok.

Kedves 14-es!

Nem tudom, miért pontoztak le téged, pedig messzemenően igazad van!

Beteges manapság ez a gondolkodás, hogy semmit nem lehet megkérdezni a másiktól, mert "hűűű, semmi köze hozzá".

Lassan tényleg ott tartunk már, hogy azt is tabu lesz megkérdezni, hogy "hogy vagy".

(Természetesen nem a kéretlen belep*fázásokra gondolok.)

#14

Ha rendesen funkcionál a család, akkor az is belefér, hogy valaki egyenesen kérdezzen meg valamit. Bár szerintem egy normális családban nem faggatják egymást a családtagok, hanem megvárják, amíg az illető maga beszél róla, ha van miről. Mert a kölcsönös bizalom adott, és nincs az, hogy nem mernek beszélni valamiről, amíg nem kérdezik.

A gyerekvállalás pont az a téma, amiről felesleges faggatni. Mert mi értelme van? Két opció van: akar gyereket vagy nem akar. Ha akar, és sikerül, úgyis be fogja a pár jelenteni. Ha meg nem sikerül nekik, ha úgy érzik, tudnak róla beszélni, akkor úgyis szóbahozzák. Ha még nem, akkor nem.

Ja természetesen a férjem anyjáról van szó. Érdekes az én anyám sose baszogat ezzel, annyit mondott egyszer hogy már nagyon várja hogy legyen unokája, nagyon fog neki örülni majd.

18-as voltam

#18

Amúgy talán anyós abból indul ki, hogy rengeteg a meddő pár. Meglátásom szerint elég bátor (nem a jó értelemben!) dolog úgy aláírni a babavárót, hogy még nincs úton a baba, sőt, még várnak is tudatosan a vállalásával pár évet.

Kívánom, hogy jöjjenek be a számításaitok!