Hogyan lehetne kezelni egy ilyen embert?

Hosszú lesz bocsi.

Tipikus mèrgező, manipulátor és nárcisztikus nőszemély az anyósom. Nagy adag rosszindulat is van benne. Az ő világában mindenkinek az ő véleményével kell hogy egyet értsen, senki mást nem hallgat meg. Egy sima beszélgetés is úgy zajlik, hogy elkezd kiabálni, ha valaki más véleményen van egy témàt illetően. Mindezek mellett aktívan politizál mindenhol, borzasztó kínos és buta szerintem. Egy nagyon egyszerű ember. Ez még elmenne, le se sz@rnám.

A gondom inkább az, hogy mindenbe is belemászik. Azt gondolja valami oknál fogva, hogy neki menedzselnie kell mások magánéletét, köztük a miénket is. Beleszól az esküvőbe, a gyerekvállalásba, a főzésbe, a pénzügyi dolgokba. Egyszerűen mindenbe, ami csak létezik. Azt hiszi magáról, hogy ő az atyaúristen és csak ő tud mindent.

Alapvető dolgokról kioktat minket, teszem azt egy háziorvos rendelési idejéről, mintha fogyatékosak lennénk, és nem tudnánk megnèzni magunktól, ha épp arra van szükségünk.

Amivel kiverte a biztosítékot, hogy egy napja voltunk még csak házasok, de már egyből a mi gyerekvállalásunkkal foglalkozik. Mikor voltam nőgyógyásznál, az xy rokonnak ilyen meg olyan gondjai vannak, nem tud teherbe esni stb, leírta nekem az egész szüléstörténetét, pedig nem vagyok rá kíváncsi.

És a legjobb hogy nem tudom miért! Mi a párommal megbeszèltük, hogy még nem akarunk néhány èvig gyereket. Ez amúgy is a mi dolgunk, nem tudom miért foglalkozik ő ezzel. A másik hogy elhangzott korábban (amikor ràtört anyósomra a hülyeség) hogy még nem aktuális a gyerektéma. Tisztán, érthetően megmondtuk, hogy nem akarunk még gyereket. De mégis orrba szájba tolja ezt. Teljesen hülye.

Nem lehet leállítani. Teljesen máshol tartunk még az életünkben, se anyagilag, se lelkileg nem àllunk készen még.

Az ő szemében önző, karrierista k**rva vagyok, amiért nem szültem màr az ő akarata szerint.

Mintha más életcèl nem létezne. Amúgy szeretnénk családot, csak nem most mèg. Egy normàlis ember ezt megèrti, ha mondjàk neki. Egyèbként se èrtem mi köze hozzà. Az én szüleim nem szólnak bele semmibe, tiszteletben tartják a magánéletünket.

Felidegesített, elküldtem, megsèrtődött, aztán azóta folyton támad, meg mondogatja a hülyeségeit rólam.

A férjem szerencsére tudja milyen, tisztáztuk hogy ha ilyen marad, akkor simán lezàrjuk a kapcsolatot végleg. Hiába az anyja, őt is csak kikészíti.

Mostanában màr olyanokat pedzegetett neki az anyja, hogy nem boldog velem, meg miattam van minden sz@r ( amit ő kavar a manipulációjával meg rosszindulatával. Legközelebb màr azt fogja mondogatni a férjemnek, hogy váljon el tőlem. Képes rá.

Egyszer mikor komolyabban összevesztünk a férjemmel, mérgemben azt mondtam neki, hogy hülye f@sz. Ennyi. Már azóta ezerszer kibékültünk, megbeszèltük. Nincs gond köztünk. A házasok szoktak veszekedni könyörgöm. Az lenne abnormális, ha sose veszekednénk.

Na anyósomnak több se kell, bármi van mindig felhozza hogy én mit mondtam, biztos nem is szeretem a fiát és szándékosan kavarja sz@rt.

Miatta nincs már kedvem semmihez, csúnyàn hangzik, de nèha belegondolok, hogy minden feszkó megoldódna, ha vègre feldobnà a bakancsot.

Attól fèlek, hogy a jövőben is mindig így lesz. Mindenbe belefog szólni, ha lesz tényleg gyerekünk azt is majd kiveszi a kezünkből, mert ő majd jobban tudja. Sorolhatnám.

Nem akarom, hogy az életünk része legyen. Egyszerűen nem normális a nő. A férjem sem beszél vele évek óta, hébe hóba, hogy ne tudjon pampogni. Persze az is én hibám, hogy a fia miattam nem beszél vele szerinte. Holott mielőtt már megismertük volna egymást fenn àllt ez a helyzet. A kapcsolatunk elején szólt is a pàrom, hogy ne foglalkozzak az anyjával, mert kattant.