Mit gondoltok erről a kijelentésről,ti hogy reagálnátok erre?

Kirándultunk, akkor találkoztak elsőnek. Ismerem anyámat, szeret beszélni, és elég nehéz élete is volt, van benne akár olyan is, ami mondjuk xy nak hihetetlennek hangzik.

Anya többször próbált beszélgetést kezdeményezni, de hát hamar lelett zárva az anyósom részéről.

Mint emlék meséli a régit, hát már lassan 70 éves, szerintem normálisan öregszik, és ő is mereng sokszor a múlton, milyen jó volt ez, ilyen volt fiatalon stb. De ennyi, ami mondjuk egy 50 esnek fura lehet.

Nekem egy átlagos idős ember, akinek igen néha erőben pl kellene segíteni, rajtam kívül a családban senki nem törődik vele, pl. Segíteni neki fizikailag, mert neki nagyban erre lenne szüksége. Sokat is van egyedül, ami persze nem jó. De így családon belül szerintem ha megfelelő gondolkodású emberek lennének, akkor ezzel nem lenne probléma. Az a baj, hogy testvéreim tagadják, hogy öregedik. Menjen vágjon magának fát stb. Egesznap otthon van...ilyenek. szerintem tőlük sem normális ez a hozzáállas.

Itt igazából ami rosszul esett, hogy egy részt közli és már mondja is mit csinál. Nekem mintha ebbe nem lenne beleszolasom, vagy édesanyámnak.

Azert teljesen képben van kora ellenére, tehát nem kóborol céltalanul, meg semmi ilyen durva, hogy mondjuk azt mo djuk, igen neki bekell menni egy intézménybe.

Szóval szerintem ez erős volt. De ha úgy lenne, akkor is mi dönthessük már el, hogy kit szeretné hogy ápolja, ha rászorult, vagy én szeretném e vallani.

És mi anyával erről rég beszéltünk, és még is egyeztünk, nekem ő nem teher. És ha rafog szorulni, én fogok róla gondoskodni. Nem fogom otthonba dugni. Persze ez nem könnyű, de megoldhato szerintem, hogy méltóság teljesen élje le az öregkori. Eddig a családban senki nem került otthonba, anya az édesapját is ápolta halálig és mamámat is.