Ha az ignorálás megfelelő kezelése az ellenséges rokonoknak, abból máshol hogy nem lesz ünnepekkor gond?

Jó ideje kerüljük a találkozást anyósommal, mióta jó nagy sz.rt kevert nekünk.

A férjemmel ezen a téren semmi gond, elfogadja a kérésem, hogy nem szeretnék, és én se vagyok görény, engedem a gyerekeket is menni pl, nem is szidom, semmi ilyesmi.

Ünnepekkor viszont mindig jön a meghívás, aminek persze a férjem issza meg a levét, hogy mi miért nem vagyunk sehol, mikor együtt a család stb. Nos, én azért nem, mert nem töltök ünnepet olyannal, aki utál. A gyerekek azért nem, mert szinte csak olyankor kellenek, mikor a nagymamaságát akarja fitogtatni mások előtt. A férjem pedig azért, mert inkább velünk szeretne lenni.

Túl nagy kívánság az, hogy ne csesztessék ilyenek miatt? Felnőtt ember, elintézi, nem is az a típus, aki anyuci kisfia, de valamennyire talán rosszul esik a helyzet, hiszen érző ember.

Vagy az ünnepi összejárás automatikus mindenhol, ahol tartják a kapcsolatot? Sehogy nem tudok könnyíteni a páromon? Netán örüljek is, hogy nincs dolgom ennek a kezelésében? A rokonság nem érdekel, de róla levennék, amennyi terhet csak lehet.