Befolyásolhatja-e a kapcsolatomat az, ha a párom családjával nem vagyunk túl jóban?

A párommal már évek óta együtt vagyunk és valahogy az első perctől kezdve nem vagyok túl jó viszonyban a családjával. A szülei már régen elváltak így csak az anyukájával tartotta ő is a kapcsolatot, illetve vannak testvérei is. Az elejétől kezdve azt éreztem, hogy nem szeret a családja engem pedig szerintem nem adtam rá okot. Az utóbbi időben mintha kicsit viszont mégis javult volna a kapcsolatunk, most viszont olyan történt ami teljesen kiakasztott. A lényeg az, hogy mindig csak mi, vagy jobban mondva csak én voltam az, aki azon volt, hogy tartsuk a kapcsolatot. Ők valahogy mindig elvoltak maguknak, nem kerestek minket, mindig én írtam nekik vagy mi mentünk hozzájuk, ez visszafelé sosem működött úgy, ahogy szerintem kellene. A napokban pedig történt egy olyan, hogy az anyukája rám írt és csak a semmiből nekem állt, hogy néha felhívhatnánk őket vagy írhatnánk, mert úgy látszik egyáltalán nem érdekel minket, hogy velük mi van. Ez az egész, hogy kivételesen rám írt és megkérdezte hogy vagyunk csak arra ment ki, hogy belém tudjon kötni és a fejemhez vágta, hogy most is ő keres engem holott több év alatt ez mindig fordítva volt. Persze ebből lett egy veszekedés és mi, vagy lehet csak nekem szánta nem tudom, de mi lettünk feltüntetve megint a rossznak meg a hibásnak, hogy mi nem keressük őket soha. Hozzáteszem nagyon sokat dolgozunk a párommal és ha van időnk akkor mindig megyünk hozzájuk, de bármit tettem eddig soha nem voltam jó. Volt valami alkalom soha nem mentünk üres kézzel, párom testvérének van 2 gyereke és az egyiknek a keresztszülei vagyunk, szerintem nem is kell ragozni, hogy mindig ki tettünk magunkért bármi volt is. Ha csak úgy elmegyünk hozzájuk is mindig viszünk valamit. Már most azon gondolkozok, hogy mit vegyünk a gyerekeknek karácsonyra…

Egyébként ha valami kell nekik vagy bajuk van akkor egyből tudják, hogy hol érnek el minket, olyankor nagyon jók vagyunk, meg ha pakolunk nekik vagy a gyerekeknek akkor is nagyszerű keresztszülők vagyunk.

Úgy érzem, hogy ez az egész talán kihatással van a kapcsolatunkra is, meg is mondtam a páromnak, hogy ez volt az utolsó, amit képes voltam elnézni az anyukájának. Igazából ő sem érti az egész családja részéről ezt a fajta viselkedést, én pedig eddig mindig tartottam a számat és nem szóltam semmiért, hogy ne legyen veszekedés, pedig az évek alatt jó párszor lett volna okom rá. Nem tartom jogosnak ahogy viselkednek velünk. Nyilván szeretem a páromat és nem szeretnék csak emiatt külön menni, mert tudom, hogy ő sem szívesen költözne vissza hozzájuk, hisz ő sem tartja velük napi szinten a kapcsolatot, sőt, van, hogy hetekig, akár hónapokig sem beszél velük. Ezt az egészet nem tartom normálisnak hisz én nem ebben nőttem fel. Nem ilyen anyóst képzeltem el magamnak, akit csak a párom miatt viselek el. Bármilyen alkalom van olyan kellemetlen az egész, ezek után meg főleg az lesz, mert én látni sem akarom többé. Nem úgy képzeltem el régebben, hogy a párom családja csak azért legyen ott majd az esküvőnkön mert úgymond “muszáj”, a gyerekeimnek jó nagyszülőket képzeltem el. Tőlük úgy érzem, hogy ezt nem fogom megkapni, hisz még engem sem szeretnek.

Csak érdekelne, hogy van-e itt olyan, aki hasonló cipőben jár? Érdekelnének hasonló sztorik, csak beszélgetni szeretnék olyan emberekkel, akik megértenek, mert ugyanebben voltak vagy épp vannak most is.