Mennyire támogatnátok anyagilag a szüleiteket?
Semennyire sem támogatnék egy olyan embert, aki elb...a a pénzét.
Nem érdekelne, az sem, hogy próbálnak bűntudatot kelteni. Nem az én bajom ;)
Férjem és én fizetés terén az átlagba tartozunk. Nem vet fel a pénz, de mindig van mihez nyúlni, mondhatni rendezett anyagiaknak nevezném ezt. Soha nem ér váratlanul semmi kiadás.
Tesóm ötszörösét keresi, mint én, és beutazta/beutazza a világot (még mielőtt: nem irigylem, nem szeretek menni, itthonülő vagyok). A lényeg, hogy neki soha egy telibevert vasa sincs félretéve. Olyan szinten, hogy még a hitelkártyája is csúcsra van járatva mindig.
Hát be is baxna, ha támogatni kellene (de amúgy családi sztorizásoknál mindig ő a templom egere).
Szóval erről ennyit, a szóban forgó szülőket semmivel sem támogatnám.
(Saját szüleimet sem, pontosabba már csak anyám él, én egy bőrönddel jöttem el a férjemhez, felnőtt életemben sem segítettek semmivel. )
#16
Akkor luxus, ha nincs rá pénze, és minden hónapban kunyerálnia kell a fiától.
Nem varom ell senkitol hogy tamogassanak minket.Nehez helyzetbe kerultem mar 40 felett. sok evig magam voltam mikor megismertem a parom aki rokkant.
O elvalt gyakorlatilag ki lett semmizve.Ki lett hasznalva. Szerette volna az egesz csaladja hogy ebbe en is belealljak. HADJAM EN IS KIHASZNALTATNI MAGAM.Ido tellett ell mire rajottem meg abbol is az egesz csaladja hasznot akar huzni ha ujra kapcsolata van.Nem neztek tobbnek mint penztarcanak.Robot gepnek.
Nekem NEKUNK EZ IGY NEM FELELT MEG.
Most kulon elunk gyakorlatilag abbol a penzbol jut jobb dolgokra amit en keresek.Utalnak minket mert nem vagyok hajlando penzelni a parom gyereket aki mar30feletti.BOCSANAT NEM VONOK MEG MAGUNKTOL SEMMIT O MIATTA.Az apjaval nem ugy bant hogy ezt megerdemelje.EN MEG SENKIJE NEM VAGYOK.
Szegyelje magat az a szulo .aki tartja a markat de az sem dicsoseg mikor felnott ember szeretne kopasztani a szulot,A mai vilagban nagyon nehez mindenkinek.Mindenki addig nyujtozkodjon ameddig a takaro er.
Várjatok, nem kérnek tőlünk pénzt. A férjemnek viszont folyton bűntudata van, hogy nem adunk, meg elég gyakran konfliktusforrás, hogy mekkora értékű ajándékokat kapnak (főleg, hogy mondjuk kaptak tőlünk 150.000 forint értékben nyaralást, majd aztán bejátszották, hogy “nekik nincs pénzük meghívni engem”, ezért a férjem kapott olyan élményajándékot a születésnapjára, amire én nem mehettem - előre megvették és lefoglalták maguknak a férjem tesójával négy főre, azzal a felkiáltással, hogy nekik nem lesz lehetőségük többé ilyesmit kipróbálni).
Szóval emiatt egyfelől eléggé rosszul esik, hogy adunk, nem is érzem azt, hogy szívesen támogatok valakit, aki nem “szerintem jól költi el a pénzét, és olyan dolgokat vesz belőle, amit én nem vennék”, ugyanakkor a saját szüleimnél meg nem szívesen hagynám beázni a tetőt vagy nézném, ahogy mondjuk azt a husit eszik, amit mi amúgy ki akartunk dobni, de odaadtuk a kutyáknak, hátha nekik még jó).
Kedves kérdező.Arany lelked van.
Azt hiszem nálatok az lenne a megoldás hogy mindenki jeles napokra kisebb értékű ajándékot kap.Így kerülendő a balhé.A szülők támogatásából úgy látom mindig az van.A férjed meg a saját szüleire gondol csak.
Rendszeresen segitettem a rokkantnyugdijas anyamnak, de ket eve elment 4 oraban dolgozni, azota nem hajlando elfogadni a segitseget.
Amugy jot tesz neki a munka, amig birja nem fogok vele eroskodni, hogy uljon ujra otthon
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!