Meddig lehet ezt eltitkolni? Ti mit tennétek?
A gyerkőcömről már lassan 1 éve tudjuk, hogy autista.
A családban mindenki be van avatva, kivéve apósom.
Ő daganatos beteg és anyósom arra kért, hogy ne mondjuk el neki a gyerkőc állapotát, mert az visszavetné apósomat a gyógyulásban. Érzelmileg ígyis ki van készülve.
Én ezt megértettem.
Viszont, ahogy nő a gyerkőc egyre több tünete van, egyre feltűnőbb, hogy másként fejlődik.
A rokonok szeretnének velünk találkozni, de mi nem veszünk részt semmilyen eseményen, hisz a gyerkőc nem érzi jól magát idegenek között. Még a játszótérre sem megy be, ha màs gyerek ott van. Boltba sem hajlandó bemenni.
Apósom pedig nem érti, miért nem megyünk a rokonokhoz és zokon veszi, hogy ennyire távolságtartóak vagyunk.
Lassan oviba megy a gyerkőc (speciális ovi), majd arról is hazudjak, hogy hová jàr, nehogy kiderüljön az igazság?
Én màr nagyon bele fáradtam ebbe a hazudozásba. Érzem, hogy ez màr nem tartható sokáig.
Viszont anyósom és a férjem nem akarják elmondani apósnak az igazat. Részben megértem, mert tényleg nagyon labilis érzelmileg...
De meddig lehet ezt eltitkolni?
Én màr olyan rosszul érzem magam emiatt.
Kedves kérdező!
Úgy hidd el, ahogy mondom!
Anyósod nem azért akarja titkolni apósod előtt, hogy az unokájuk autista, mert az apósod egészségét félti, hanem, mert szégyelli az unokája autizmusát. Előtte is, más előtt is.
Adandó alkalommal vidd el a gyereket hozzá és ha csodálkozik a viselkedésén, mondd el neki, hogy autista és hogy az mivel jár.
Az egy baromság, hogy a rákbeteg (vagy gyógyult rákbeteg) embernek ettől újul ki a daganata vagy képződik áttét benne. Ilyen ökörséget normális ember nem vesz be.
"Ő daganatos beteg és anyósom arra kért, hogy ne mondjuk el neki a gyerkőc állapotát, mert az visszavetné apósomat a gyógyulásban. "
Mi? A gyerek nem gyógyíthatatlan beteg, nem fog meghalni holnap, bakker
A legjobb ha elmondjátok. De ne egy ilyen hivatalosnak tűnő szemtől szembe bombázói beszélgetéssel, csak ha kérdezi hogy miért van ez vagy az, akkor válaszoltok.
Nem elmondani kell csak nem titkolozni.
Lehet nem jól fogalmaztam...
Nagypapa rendszeresen látja az unokát!
A rokonokkal nem találkozunk (nagynénik, nagybácsi, unokatesók, keresztszülők). Lennének rendezvények pl.: esküvő, ballagás, keresztelő, temetés, szülinap, névnap, nyugdíjbavonulás, házassági évforduló, stb. Ezekre nem megyünk el. Apósom ezt nem érti, hogy miért nem megyünk ezekre a rendezvényekre.
Apósom testvére (férjem nagynénje) és annak a gyerekei (férjem unokatesói) szeretnének velünk találkozni. Ezt veszi zokon Apósom, hogy a rokonait úgymond semmibe nézzük. Nem vagyunk hajlandóak elmenni, ha meghívnak minket. Nem érti ennek az okát. Azt hiszi valamiért haragszunk a rokonaira.
Apósom rendszeresen látja az unokát. Látja azt is, hogy nem beszél a gyerkőc, nem érti amit mondunk, nem néz a szemébe, nem tud játszani a játékokkal úgy ahogy kellene. Visít, repked a kezével, stb.
Az van neki mondva, hogy más gyereknél is előfordul, hogy később kezd el beszélni...
Tehát konkrétan be van csapva az öreg.
De mivel növekszik a gyerkőc, úgyis fel fog neki tűnni, hogy eltelt 3-4-5 év és már iskolás, de még mindig nem beszél.
Tehát ezt nem lehet eltitkolni örökké.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!