Milyen a kapcsolatod a párod szüleivel?

Régebben azt mondtam volna, hogy jó. Most inkább azt mondanám, amit az 1-es írt: vegyes. Nem rossz, de néha az idegeimre mennek. :) Gondolom, ez kölcsönös lehet. :D

Nem bírom őket.

Én vagyok a nő, és nekem nagyon jó a kapcsolatom. Ehhez hozzá tehet, hogy két különböző nyelvet is beszélünk, mert nem magyar férfihez mentem feleségül, így aztán nem igazán beszélünk nagyon mély témákról a szüleivel. De mindig támogattak engem, minket, mindent, de tényleg mindent, soha egy rossz szót nem hallottam tőlük se rólam, se a férjemről.

Semleges

A párom szülei elváltak. Az anyukáját és az új férjét nagyon kedvelem, az apukáját és a menyasszonyát kevésbé. Ők valahogy nagyon más emberek, mint a párom, vagy akár, mint én, igazából szinte nagyra nőtt gyerekek, emiatt ritkán érzem azt, hogy igazán megértenénk egymást, lenne közös témánk, stb. Mi nehezen tudunk például nevetni azokon a megszólalásokon, amiket ők humorosnak szánnak, ők meg sokszor nem érdeklődnek azok iránt a témák iránt, amik minket foglalkoztatnak. De nyilván havonta egyszer, amikor találkozunk, elvagyunk valahogy, valamiről elbeszélgetünk így vagy úgy, de ez inkább családi kötelességnek érződik, míg az anyukájáékkal tényleg ki tudok kapcsolódni és nem érzem azt, hogy kötelező kört futok éppen.

Leginkább semmilyen, nagyon ritkán találkozunk.

A volt párom nem tudott bemutatni a szüleinek, mert az anyja eltünt személy, az apja meg munkanélküli alkoholista és utálja. Az én szüleim meg őt utálták, mert 8 osztálya volt csak, és rajtam élősködött, állítólag. Most se párom se szülőm, először vagyok boldog.