Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Kinek van igaza és hogyan...

Kinek van igaza és hogyan vészeljem át ezt a helyzetet?

Figyelt kérdés

A helyzet az, hogy 27 éves nő vagyok, de még tanulok. Tavaly végeztem a mesterrel, idén egy OKJ-ba kezdtem bele, utána meg vissza szeretnék menni az egyetemre PhD-zni is. Ezt mind a szüleim és az apukám anyukája, a nagymamám állja. Tudni kell, hogy anyám családja nagyon szegény és az ő anyja 4X vált, mind a 4 férjétől más-más gyereket szült, így anyámnak 3 féltestvére van. Anyám apja otthagyta őket, nem lehet tudni miért - apai nagymamám szerint az anyám anyjának a "szélhámos" viselkedése miatt. A Nagymamám apai ágon és a Nagypapám (aki már nem él sajnos) szintén apai ágon, ők is szegények voltak, de kőkemény munkával mostanra gazdagnak mondhatjuk magunkat, sok ingatlan, sok autó, milliós külföldi utazások és tanulások, ...stb. Anyagilag engem teljesen támogatnak mindenben. Érzelmileg a szüleim viszont mondhatni semmiben sem, sem az anyám anyja, csak a Nagymamám apai ágon, akit nagyon szeretek. Kb. ő nevelt fel engem a Papával, 12 éves voltam, mikor a Papa elhunyt, hatalmas tragédia volt az egész családnak.

A lényeg az az, hogy a Nagymamám (mostantól így fogom nevezni az apai ági nagyimat) állandóan szidja és szidta a háta mögött anyukámat és a családját. Hogy "nemtörődöm", "szélhámos", "sisere had", "semmilyük sincs", ...stb. Még olyat is állított nekem, hogy a szüleim 2 hónapnyi ismeretség után jelentették be az eljegyzést, a házasságukat, ...stb., mivel anyám - folytatva az anyai ági hagyományokat - gyereket csináltat magával mihelyst hozzá közel kerül egy normális férfi. Csak azért lett velem terhes az anyám az ő állítása szerint, hogy így "megfoghassa", megtarthassa apámat. Nos, ebben a kontrasztos helyzetben kellett felnőnöm, amit részben mára elengedtem, részben meg megértem.

Hiszen a saját anyukámat szeretni fogom, akármilyen is, úgyhogy ebből a szempontból megtanultam elkülöníteni magamat a nagymamám véleményétől.

Másrészből megértem a Nagymamámat is, hiszen egész életüket erre áldozták fel a Papával, hogy a gyereküknek és az unokáiknak jó lehessen és hogy ne kelljen az anyagiakról aggódnunk soha. Engem is lehet zavarna, ha egész életemben a mélyszegénységből kőkeményen megspórolt és félretett vagyonomhoz meg mindenhez, amit addig elértem, egy olyan ember "csöppenne bele", aki hedonista életet él, nincs semmi képzettsége, papírja,...stb. Nem a pénz a minden, de nekem is vannak elvárásaim affelé, hogy kiből lehet családtag és kiből nem, nyilván nem szeretnék alkoholista embereket, meg nekem a Jehova tanúi sem szimpik, sem a Krisnások és anyukám anyja Jehova tanúja, anyum öccse meg krisnás.

A Nagymamám már azt is elrendezte, hogy én örököljem az összes vagyonát, mert mikor a fia (az apukám) vett egy budapesti lakást - ahogy az meg volt beszélve a szűk családdal, akkor a felét az anyám nevére íratta. A Nagymamám akkor is azt nyilatkozta, hogy "nem azért dolgoztam egész életemben a Papával, hogy anyádnak legyen lakása." Nem szeretne szóval egy fillért sem az anyukámra hagyni, sem a gyerekére, az apukámra, mert ő akkor osztoszkodna azon a pénzen és mindenen vele.

Apámról tudni kell, hogy szeretik egymást anyámmal, de velem nagyon agresszív, nagyon bunkó, rengetegszer arcon ütött kiskoromban, ordibált velem, kinevetett, felállt és otthagyott,...stb. Anyám soha nem állt ki mellettem, pedig erre is azt mondta a Nagymamám, hogy ő soha nem tűrte volna, hogy a férje ilyen hangnemben beszéljen a gyerekével.

Én eltűrök mindent, mert tudom, hogy nem ilyen anyagi háttér mellett már nagyon régen nagyon más életkörülmények között lennék, viszont szenvedek, mert állandóan feszültség van közöttünk és anyukámat már megtanultam elfogadni olyannak, amilyen (pl hogy csak a homeopátiában hisz gyógyítás terén, ezzel krónikus arcüreggyulladást okozva nekem kiskoromban) meg mindenét elfogadtam, szeretem őt is a maga módján, habár kicsit idegesítő, hogy tényleg iszonyatosan szét van szórva...

Családállítás nem opció, apám és a Nagymamám hallani sem akart róla, anyukámnak meg akármit mondanak, az olyan, mint a fallrahányt borsó.

Pszichológushoz és pszichiáterhez is járok, mert depresszióm lett - szerintük pont ettől az egész élethelyzettől, a gyógyszerek segítenek (habár rengeteget híztam mellettük), de úgy érzem a pszichológus nem nekem való műfaj. Rengeteg pszichológiai könyvet és önfejlesztő cikket olvasok mellé, de úgy érzem, ez sem elég. Szoktam nekik beszélni erről, de csak kiforgatják a szavaim és az egész családom ellen próbálnak beállítani. Nem szimpatikus nekem a pszichológia mai felfogása ebből a szempontból, de nem is ez a kérdésem tárgya. Igen, több orvosnál és pszichológusnál is voltam már, egyik sem segített. Nem, nem hiszek benne.

A ti, laikusok, válaszaitokra lennék kíváncsi, hogy ebből az olvasatból mi tűnik ki nektek, mi lenne az optimális választás a részemről.

Az anyagi függetlenség még nem opció, hisz tanulok.



2023. máj. 29. 19:50
1 2 3 4 5 6
 41/54 A kérdező kommentje:

40) Én akarok javítani a helyzetemen! Ki mondta, hogy nem?

Annyit írtam, hogy nem hiszek a pszichológiában és, hogy perpill nem tudok dolgozni.

De megértettem és felfogtam, hogy addig ez nem fog változni, amíg nem önállósítom magam teljesen. Korábban már leírták ezt picit normálisabb hangnemben is

2023. jún. 1. 15:24
 42/54 anonim ***** válasza:
89%

Én se hittem igazán a pszichológusban, míg nem lett rá szükségem.

Meggyőztek, elmentem, nem volt szimpatikus, aztán belekezdtünk a terápiába.

Az meg rettenetesen fájt... Kimondhatatlanul, megfogalmazni se lehet igazán.

Rengetegszer felakartam adni közben, volt olyan is, hogy beteget jelentettem pedig, nyilván nem voltam beteg... Csak egyszerűen annyira megterhelő volt ez az egész feltárás, önmagam megismerése, elfogadása stbstbstb...

De aztán idővel könnyebb lett, nekem majdnem 1-évig kellett járnom hozzá. Ez volt 2-3 éve már.

Teljesen új ember lettem tőle, mindent hátratudtam hagyni, mindent képes voltam feldolgozni.

Viszont igaz, hogy ehhez azokkal az emberekkel, akik nekem fájdalmat okoztak, a kapcsolatot megkellett szakítanom, és ha ez egy közeli családtag volt, akkor nem megszakítani, de lekellett válni róla.

Neked is lekell valnod, és felnőtt életet kell kezdened, mert az egy teljesen más szituációt fog eredményezni, teljesen új környezet lesz.


Illetve, én is 27-éves vagyok, nekem viszont nem volt lehetőségem tanulni.

Én mélyszegénységben nőttem fel, nekem mielőbb ott kellett az iskolát hagyni, azaz tankötelezettségig tanultam, hogy dolgozhassak.

Gyárban, hogy legyen mit enni kb.

Manapság már más a helyzet, van egy egészen jó munkahelyem, ahol egyre egyre följebb küzdöttem magam.

Van egy biztos lakás a fejünk felett, ami ugyan nem a miénk, de önkormányzati lakás (nem szociális) amit bérlünk, így mondható hogy biztonságos.

Van egy csodás férjem, aki szintúgy mélyszegénységben nőtt fel, és ő is küzdőszellem, így mindenünkkért közösen dolgozunk meg.

Saját lakásunk soha nem lesz, álomvilágba nem ringatom magam, viszont most biztonsággal feltudnánk nevelni egy gyermeket, így ezen gondolkozunk.

Ha lenne egy gyerekem, én is azt szeretném, ha tanulna és szívesen tanulna, én pedig mindent megtennék hogy ezt biztonsággal tudja tenni.

Viszont az, hogy 27-évesen még részmunkaidőben se dolgozol, az kemény.

Így tanulnál meg igazán felelősséget vállalni, legalább kipróbalhatnád, milyen is valahol dolgozni. Szerintem, egy kis környezetváltozas, illetve az, hogy hasznosan töltöd az időt, jót tenne neked.

2023. jún. 1. 17:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/54 A kérdező kommentje:

Kedves Utolsó, örülök, hogy Neked segített a terápia, nekem sajnos csak rontott a helyzeten, így már csak pszichiáterhez járok és sokkal jobb, mint anno a pszichomókusok csicskáztatásaival.

Elmesélek egy érdekes esetet. Mikor pszichoterapeuta orvost magánrendelésben kerestem fel, úgy, hogy doxazmatikus állapotban voltam, akkor esze ágában nem volt beküldeni kórházba, szépen mondta a betanult szöveget, “masszát” és megtartott fizetős betegének. Mikor ugyanebben a szituációban - doxazmák, súlyos depresszió - állami pszichoterapeutát kerestem fel, akkor azonnal mondta, hogy kórház és, hogy kihívja nekem a mentőket, ha a szüleim is beleegyeznek.

Hasonló cipőben voltam már pszichológusokkal is...

Minden egyes konzultáción látom, hogy TEHETETLENEK, nem tudják pontosan ők sem, hogy mi a probléma, csak kritizálnak. Nekem ez nem kell. Ez egy rossz szolgáltatás. A közelebbi barátaim ugyanúgy meg tudnak hallgatni, sőt, ők még tanácsot is adnak, nem úgy, mint a pszichológus.

Elmesélek egy másik esetet is, érdekes lesz. Akarom mondani tanul(t)ságos...

Nekem egész gimnázium alatt sulykolta a pszichoterapeuta orvos, hogy menjek be azonnal kórházba és majd estin leérettségizek. Nem mentem be. Én le akartam érettségizni rendesen. Életem legjobb döntéseinek egyike volt. Azután azt sulykolta, mikor látta, hogy nem fogok bemenni a kórházba, hogy bulizzak, pasizzak és sz*xeljek. Nem tettem, mert nekem a tanulás fontosabb volt. Életem másik legjobb döntése! Egy volt általános iskolai osztálytársam, aki végig a pszichoterapeuta és a pszichológus szavára hallgatott, a mai napig le sem érettségizett, semmi szakmája nincs, ugyanis kórházból ki- be járt és van egy 1 éves babája, akinek az apjával nincsen (és soha nem is volt) együtt. Azt is tudom, hogy becsúszott, nem kívánt terhesség volt, de már nem tudott mit csinálni. Ez lett a pszichológusok sok jó tanácsából.

Köszönöm, de én ebből NEM kérek!!!

2023. aug. 23. 15:19
 44/54 anonim ***** válasza:
62%
Jól van királylány, akkor szívasd magadat... Ha egy szakembernél azt látod, hogy neked nem használ, akkor lehet ám váltani... Én sem maradok pl. egy bunkó endokrinológusnál, hanem böngészem a fórumokat, hol találok empatikusat, normálisat a közelemben...
2023. aug. 23. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/54 A kérdező kommentje:

#44 Már rengeteg pszichológus szakembert megjártam. Pszichoterapeutát is. Nem úgy mentem oda, hogy nem hiszek benne, ők vették el a hitemet ettől a műfajtól.

Ez a szakma hibája és a tudományé, hogy még nem találták meg a megfelelő gyógymódot a betegségemre

Ez ennyi.

2023. aug. 23. 17:58
 46/54 anonim ***** válasza:
65%
Ezt úgy hívják, munkaundoritisetexcusis-vagyis munka undor és kifogás keresés keveréke-. Vagyis kitalálsz mindig valamit, ahelyett hogy végre elvidd a sejhajadat dolgozni valamerre, hol phd, hol bármi formájában, csak véletlen ne kelljen önállósodni. Én is burokban nőttem fel és munka mellett újra kezdem az egyetemet. És munka mellett tudod mit értek? Beugrós vagyok egy gazdag nőhöz, akinek olykor leviszem a kutyáját meg takarítok. Nem a csúcsok csúcsa, de a számla meg a pszichológus nem fizeti ki magát és nem derogál, sőt... Legalább nem nyűglődök gyógyszereken, mert van annyi önreflexióm és realitás érzékem, hogy belássam, hogy nem cseszhetem el még ennél is jobban az aktív éveimet hol ez, hol az miatt...
2023. aug. 23. 20:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/54 A kérdező kommentje:
#46 Sajnos van olyan, amikor muszáj gyógyszert szedni, de örülök, hogy neked nem kell!
2023. aug. 24. 10:45
 48/54 anonim ***** válasza:
83%
kifogás,kifogás kifogás...soha, semmi nem fogsz tenni ahelyzet javítása érdekében. Max. ide kiírod, de ez lesz a legtöbb amit teszel. Csak ez nem old meg semmit.Ugyhogy kushadj és tűrj. Aztán mikor 30 évesen totál depressziós leszel, és azt is hasonló módon "kezelteted", akkor majd egy jó magas tornyházat keress....
2023. aug. 24. 10:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/54 A kérdező kommentje:

#48 Minden pillanatban teszek a helyzet ellen! Mint korábban is leírtam, azért tanulok, hogy valami jobb munkahelyet kifoghassak.

Nem mellesleg, hogy lenne már a gyógyszerszedés kifogás? Te nem hiszel az agy kémiájában? Nem hiszel a természettudományokban?

Egyébként sokkal jobban vagyok, mióta nem járok pszichológushoz...

2023. aug. 24. 15:18
 50/54 anonim ***** válasza:
66%
Ha tényleg akarja valaki akkor képes megváltoztatni a gondolkozását, de ehhez tényleg szívósnak kell lenni.
2023. aug. 26. 06:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!