Gyűlölöm az anyósomat! Hasonló cipőben járók, hogy vagytok képesek elviselni?

Kérdező, most akkor újszülöttről van szó? Akkor hogy játszik a kertben?

Ha nem a valós sztorit írod, hanem összevissza ferdítesz, akkor nehéz használható tanácsot adni.

Most túllépve az egész nap udvaron játszó csecsemő kérdésén...

Tényleg a múltkor is volt egy pont ilyen kérdés, hogy "anyáméknál folyton ott vagyunk estig, mert kertes ház, anyósomékhoz meg alig szagolunk oda, mert panel; mi baja van anyósnak, hogy ezt nem képes elfogadni?"

Általában nem vagyok anyóspárti, de a nagyszülők közti ilyen időmegosztással (feltéve, hogy a lehetőségek, távolságok azonosak, a gyakoriság azonos, csak az időtartam többszöröse az egyiknél, mint a másiknál) a baj az, hogy baromi igazságtalan. Te sem bújtál ki anyád szoknyája alól, ugyanúgy, mint a férjed, hát egész napokat ott ülsz. Majd ha a te anyádék is 1-2 órát találkoznak a gyerekkel, nem lesz min pampogni anyósnak, mert meg lehet mondani, hogy van saját életetek, nem értek rá senkinél naphosszat mereszteni a seggeteket. Jelenleg ez nyilvánvalóan nem igaz.

Nem azt mondom, hogy percre ugyanannyi időt kéne szánni mindenkire, de ezt a brutálisan nagy különbségtételt, amit a kedveden kívül semmi nem indokol, nem kéne csinálni. Az egyéb - bizonyára jogos - sérelmeidet nem ezzel kéne megbosszulni (hanem távolságtartással, a jópofizás mellőzésével, kérdőre vonással, visszaszólással), mert így te sem vagy jobb, meg mérgedben magaddal is kicseszel.

Jól mondják a többiek, neked nem kell anyósodékhoz menni, hagyd akkor, hogy elvigye a gyereket az apja. Örülnek? Örüljenek, le van szarva. Egyszer majd úgysem akar a gyerek menni, mert a haverjaival akar csavarogni. Vagy ha folyton valamelyik nagyanyjánál kell lennie, lehet, hogy szimplán tele lesz a kis töke azzal, hogy állandóan cibáljátok valahová, sosem lehet otthon.

Nekem sem anyósomék a kedvenceim, mégis ők látják legtöbbet a gyereket, egyszerűen azért, mert csak nekik nincs soha más dolguk, míg az én szüleimnek ezer. Persze attól még nem adom anyósomékhoz sem a gyereket fél napokra, hanem náluk hetente van 2-4 órát, az én szüleimnél pedig kb kéthetente ugyanannyit.

Kérdező, nektek párterápia kellene. Mert mi az, hogy a férjeddel nem lehet beszélni, mert ha valami nem tetszik neki, bevágja a durcit és nem szólal meg egy napig? Meg mi az, hogy a férjed nem viheti nélküled a szüleihez a gyereket? Ha ennek ők örülnek, hát egészségükre, ez nem jelenti azt, hogy azután is mindig így mennek, csak hogy van ilyen is. De ahhoz mit szólnál, ha a férjed akarná megtiltani neked, hogy egyedül vihesd a gyereket a te szüleidhez?

Ezek a problémák idővel eszkalálódhatnak és tényleg a kapcsolat megromlásához vezethetnek.

Elsősorban azt kellene megoldani, hogy tudjatok kommunikálni egyet nem értés esetén.

"Nem nem arrol szo se lehet hogy a gyerek megy en meg nem !! Szo se lehet ezt az oromot nem adom meg nekik hisz erre varnak pont!!

Sajnos egyet kell ertenem parom ilyen teren valoban egy ovodas szintjen van"

Te ugyanúgy óvodás szintjén vagy.