Miért utálják az anyósok eredendően a menyüket? Van bennük egy indokolatlan utálat.A világ legjobb nője se lenne elég jó.Leuralni,lenézni akarják, megtürt személyként gondolnak rá, még akkor is,ha a nő jóval képzettebb,szebb,gazdagabb a fiuknál.

Leegyszerűsítve az a helyzet, hogy egy nő egyszerűen nem tud elviselni egy másik nőt. Nőként ezért nem kedveltem soha a többi nő társaságát, már óvodában is inkább a fiúkkal együtt játszottam, olyan hamar felismertem ezt :D Most hat másik nővel ülök egy irodában, és nap mint nap megy a rosszindulatú pletyka meg az áskálódás másokról. Meg egymásról is, mindig éppen arról, aki épp nincs bent.

Van köztük egy anyós, ő folyton hol az egyik fia feleségét, hol a másik fia barátnőjét szidja.

Van köztük egy meny, folyamatosan ócsárolja az anyósát meg az apósát.

Úgyhogy én hallom mindkét oldalt, és egyik se jobb.

#31

Ez a légkör tényleg jellemző jelenség a nőtársaságokban, de éppen olyan jellemző a férfitársaságokban a farokméregetés (szart vettél, hülyeséget tervezel, rosszul gondolod, nem értesz hozzá, nézd meg az enyémet, én jobban tudom, hülye vagy b+) és az egymás olyan ugratása, cikizése, ami igazából mélyen sértő és megalázó. Ne tegyünk már úgy, mintha a férfiak annyival jobbak lennének.

Közben mindkét nemben vannak jól működő kapcsolatok, társaságok is, amik nem ilyen mérgezettek. Én is dolgoztam már jó fej nőkkel, hosszú távon, egy légtérben.

A társadalom beteg, mindkét nemben káros beidegződéseket ültet el, mindkét nemet szerepekre kényszeríti. A nőket a férfiak elismeréséért való versengésre, a versenytársak leszorítására. A te versenytaktikád az, hogy a többi nő béna tömegéből kiemelkedő egyéniség szerepébe helyezkedsz, aki a férfiakat jobban érti, te más vagy, ezért jobb vagy. Pick me girl. Más meg kiteszi a dekoltázsát, vagy leszólja a másik külsejét vagy a sütijét.

Az anyós-meny konfliktusokban előfordulhat ez a versengés is, de általában inkább a főnöki szerepen való marakodásról szól. Jobban mondva az anyós, mint idősebb, szülő, főnök, irányítani és felügyelni akarja a menyt is, a meny pedig szeretné a saját életét a saját kezében tartani, nem kér magának új anyukát, aki megmondja, milyen legyen a függöny, és hányra legyen kész az ebéd.

A férfiak pedig a hierarchiában való felsőbb helyekért versengenek egymással, gyakorlatilag egymás elismeréséért.

Valóban van ilyen jelenség.

Szerintem a saját frusztrációjukat vetítik ki egymásra az emberek

#33 Kicsit durva, hogy rögtön nekiállsz teóriákat gyártani rólam egy szimpla válasz miatt, amiben leírtam a kérdezőnek a saját tapasztalataimat, miszerint a nőknél alapvetően megvan az ellenségeskedés, nem kizárólag az anyós-meny viszony kapcsán.

A "versenytaktikás" baromságodról röviden annyit, hogy nekem sose kellett küzdenem a férfiak elismeréséért, és még a dekoltázsomat se kellett kitennem érte - bár igaz ami igaz, szép, formás cicijeim vannak.

Erről regényt tudnék írni :D

Az ex-vőlegényem édesanyja és édesapja az igazi példa erre.

Dolgoztam náluk annyit mint egy állat, erdőt ültettem, gyümölcsöt szedtem, mosogattam, főztem.. Semmi nem volt elég. Nem

az volt a világnézetem mint nekik, ezért én mindig egy buta liba voltam.

Az igénytelenségüket nem tudom továbbra se értemezni, mindkét szülő 150 + kg, a kedves fiúk is 120 kg, egy ruhadarabot 2-3-4 nap is hordtak minden zokszó nélkül. Felmosás csak ünnepnapokon, porszívózás még annál is ritkábban, ágyneműmosás meg nem is tudom szokott e lenni egyáltalán. De én voltam a retkes igénytelen.

Átlátom a pénzügyeket és nem terveztem nyaralást a párommal, mert nem volt rá pénzünk. Erre ez a két főokos megállapította hogy azért nem akarok nyaralni menni mert a szüleim se mentek mert a szüleim is műveletlen parasztok mint én.

Két munkahelyen dolgoztam egyetem mellett, főztem mostam a drága fiúkra, felújítás alatt 2x annyit dolgoztam, mégis, csak egy ingyenélő buta liba voltam. A párom egyszer se állt ki mellettem.

Az ilyen családokat ott kell hagyni és minél távolabb menekülni tőlük.