Miért utálják az anyósok eredendően a menyüket? Van bennük egy indokolatlan utálat.A világ legjobb nője se lenne elég jó.Leuralni,lenézni akarják, megtürt személyként gondolnak rá, még akkor is,ha a nő jóval képzettebb,szebb,gazdagabb a fiuknál.

25-ös, de miért kell ezt egyből felvenni és rosszindulatnak tartani, meg azt hinni, hogy hülyének nézi őt az anyós?

Lehet, hogy ő szimplán azt gondolta, így megy és megosztotta a menyével, minden hátsó gondolat nélkül, csak hogy beszélgessen vele. Na, erre mondom, hogy a menyek meg automatikusan a rosszat látják bele az anyósuk minden szavára, pedig lehet, hogy semmi ilyen nem volt benne.

Azok az anyósok csinálják, akik rá vannak gyógyulva a fiukra. És sajnos ez valamiért ilyen fiúsanya betegség, hogy belebolondulnak a kicsi fiacskájukba, aki az életük értelme, őket a legjobban szereti, ők pedig a falatot is megrágják helyette. Nem minden fiús anya ilyen, és előfordul lánygyerekkel is, de a fiús anyák között magasan felülreprezentált, tipikus. Nem tudom, miért. Én is arra tippelek, hogy a gyerek az életükben az egyetlen olyan férfi, aki igazán szereti őket, csak ugye egy szülő-gyerek kapcsolatból nem kéne párkapcsolatpótlékot csinálni.

Az én anyósomnál nem is az utálat szót használnám.

Alapból volt némi féltékenység, hogy a fia engem puszil meg, velem tölt időt.

Aztán voltak elvárások, hogy a fiának minden olyat adjak meg, amire őszerinte szüksége van. Pl. szedjem ki neki az ételt, melegítsem meg és rakjam elé, mintha nem lenne keze, mert a fiának úgy kényelmes, ő ezt megadta neki, és ha én nem tenném, az biztos rossz lenne szegénynek. Hogy ezzel a teherrel éljen, hogy ki kell szednie magának a kaját... (spoiler: magának szed, nem halt meg tőle. A levegőt is egyedül veszi.)

És volt szomorúság, mikor a fia elköltözött tőle, hogy velem éljen.

Szóval nem alapvetően felém, mint személyiség felé irányuló utálatról volt szó, hanem a fia "elvesztése"felett érzett fájdalomról. Persze adja magát, hogy emiatt rám vonatkozóan szaporodjanak meg benne a tüskék, mivel az egészet én "okoztam".

Felszínes jó kapcsolatot ápolunk egyébként, de egyértelmű, hogy még mindig nem dolgozta fel, hogy a fia és az unokája életébe masszív beleszólásom van, én pedig örülnék, ha nem ragaszkodna még mindig görcsösen ahhoz, hogy itt "gondoskodni" kell, és azt egyedül ő tud.

Van egy fiam, remélem én nem bolondulok meg. Egyelőre úgy tűnik, nem fogok, mert már most jóval több önállóságot várok el tőle, mint az anyósom.