Ki hogy érzi ezt a szülőkkel való kapcsolatot? Mit gondoltok erről a helyzetről az apósommal? Mennyire kellene örömmel viselnem férjem apukájának állandó látogatását? Meddig viselnétek el ezt a helyzetet? Mit kellene tennem?

Régen, amikor párom kicsi volt, minden hétvégén vitték a nagyszülőkhöz a gyerekeket. Egyik nap az anyukája szüleihez, másnap apukája szüleihez. Már ebédre mentek, késő délutánig. Gondolom emiatt is érzi apukája természetesnek, hogy minden hétvégén jönne. Viszont az más volt, hiszen a családban több gyerek volt náluk és a gyerekek ott játszottak együtt. Most viszont a mi babánk az egyetlen gyerek, így később sem lesz kivel játszania apósomnál.

Ezt biztosan nem csinálnám, szerencsére párom se járkálna minden egyes hétvégén a nagyszülőkhöz. Biztos, hogy nem sokáig lennénk házasok, ha minden hétvégén jópofiznom kellene. Nem bírom annyira apukáját. Tényleg hármasban is kevés időnk van, főleg amiatt nem akarom, hogy állandóan itt legyen. Többet lennénk családként együtt, amit sajnos a munka, bolt, stb.. miatt nem tudunk (gondolom ez sok családban így van), akkor jobban viselném, ha sokat van itt. Csak a hétvége jut, akkor szerintem együtt kellene lennünk.

Már párszor utalt rá párom apukájának, plusz kétszer konkrétan is mondta neki, hogy ne jöjjön ennyiszer. Múltkor úgy is eljött, hogy párom nem volt itthon. Direkt mondta neki, hogy nem lesz itthon, anyukájának intéz valamit. Erre válasz az volt, hogy nem baj, úgyse hozzá jön. Eddig a kérésünknek nem volt foganatja, vagyis csak kicsi, mert már ebéd előtt bőven itt lenne, ha nem mondja párom, hogy csak délután. Viszont kérte, hogy vagy kevesebb időre jöjjön ilyen gyakorisággal, vagy jöjjön 3 hetente. Eddig nem tartotta be, kíváncsi leszek, ezek után mi lesz.

14-es- Tényleg nehéz ezt szépen megmondani. Párom próbálta, többször is tényleg, de eddig nem jött nagyon be. Ennél szebben nem lehet kérni, ha valaki nem akarja felfogni vagy tiszteletben tartani vagy nem tudom miért nem érti meg, akkor csak összeveszés árán lehet elérni, hogy ne jöjjön. Ezt viszont nagyon nem szeretném, hiszen pontosan tudom, hogy a nagyszülőkre is szüksége van a gyereknek.

16-os- Hogy sikerült már az elejétől leépíteni anyósodat? Hogy csináltad annak idején, hogy nem lett sértődés?

Annak idején azért vettünk itt házat, hogy ne egy faluban legyünk a szülőkkel, hogy tudjunk önállóan, együtt élni és ne legyenek napi vendégek. Félre ne értsétek, szeretjük a szüleinket, de most már a babával együtt hárman vagyunk egy család (Továbbra is úgy gondolom, hogy a babának elsősorban a szüleire van szüksége, főleg ilyen kicsi korban). Ezt a szüleimmel én meg is beszéltem, mivel annak idején felajánlották apukám szülői házát (Korábban úgy volt megbeszélve, hogy bátyámé lesz, de ideiglenesen mehettünk volna oda. Ezért sem fogadtam el. Meg azért sem, hogy ne legyenek a szüleim naponta nálunk, mivel apának sok gépe, szerszáma van ott tárolva.) A szüleim megértették és teljes mértékben egyetértettek ebben. Többször megemlítem ezt páromnak, hogy annak idején ez is szempont volt a ház vásárlásakor, csak azóta kicsit elfelejtette.

21-es- Lehet, hogy másnak kevés is, de nekem tényleg sok. Azért jelenleg két hetente egész délutánra jön és már szerintem ebédre bőven itt lenne. Volt olyan eset, amikor hallottam, amikor párom mondta neki, hogy jönnek délután és visszakérdezett apukája, hogy CSAK délutánra. Nyári egész napok meg főleg sok volt mindig nekem, ezért is húztam el többnyire a csíkot itthonról. Főleg, hogy akkor gyakrabban jött, szinte minden héten, volt amikor mindkét nap.

22-es- Valóban lehetséges, hogy velem is baj van. Ahogy látom, akkor sok válaszolóval van még baj itt ezen az oldalon, mert jó páran írták, hogy nekik is sok lenne. Ha felnő a gyermekünk, akkor biztos, hogy nem fogok ráakaszkodni az életére. Bármit megteszek érte és a jövőben is így lesz, de tiszteletben fogom tartani a kérését.

24-es- Szerintem sem sok a 40 km, de akkor apukája nagyon húzta a száját, hogy messze van. Messze van és nem fog tudni jönni, minden alkalommal ezt nagyon hangsúlyozta. Ennek ellenére jön.

26-os- Férjem nem akar többször elmenni hozzá. Többször mondtam neki korábban, hogy ha ennyire sajnálja, hogy egyedül van, akkor legalább hívja fel többször vagy menjen el hozzá. Nem igazán ment hozzá korábban sem, most sem. Mindig azt mondta, hogy ő nem akar futkozni. Azt sose értettem emiatt, hogy ha annyira sajnálja apukáját, hogy egyedül van, de tenni mégse akar ellene, hiszen nem hívja, nem megy hozzá gyakrabban, akkor nekem miért kell elviselnem az apukáját ilyen gyakran.