Ki hogy érzi ezt a szülőkkel való kapcsolatot? Mit gondoltok erről a helyzetről az apósommal? Mennyire kellene örömmel viselnem férjem apukájának állandó látogatását? Meddig viselnétek el ezt a helyzetet? Mit kellene tennem?
Férjem szülei elváltak, apukájával maradt. Lassan 2 éve élünk együtt, kb 40 km-re apukájától. Nem tetszett apukájának nagyon, hogy itt veszünk házat. Akkor azt mondta, hogy messze vagyunk, ritkán fog tudni jönni. Ez nem is lett volna baj nekünk. Ennek ellenére eddig nyáron (inkább április-szeptember között) szinte minden hétvégén egyik nap jött, de volt, hogy mindkét nap. Ilyen alkalmakkor reggeltől estig itt volt nálunk. Persze nagyon sokat segített, sok mindent megcsinált párommal a ház körül. Viszont sokszor olyanokat is kitalált, hogy meg kell csinálni, meg hogyan lenne jó, ami valójában teljesen jó volt számunkra, csak azért, hogy jöhessen egész napra. Párom nem akarta megbántani sose, azóta se, ezért minden úgy lett, ahogy apukája akarta. Eddig nyáron volt ez. Azokon a napokon többnyire elmentem inkább anyukámhoz, hogy ne legyek itthon. Lassan 4 hónapja megszületett a kislányunk. Mióta hazajöttünk a kórházból a babával, 2 hetente hétvége egyik napján nálunk van. Gyakrabban is jönne és már ebéd előtt itt lenne estig, csak szerencsére ezt leállította párom. Már nem csak nyáron, már télen sincs szabadulásom tőle. Párom nem akarja megbántani, sajnálja, hogy egyedül maradt, de én nem tudom elviselni, hogy ennyire rátelepszik az életünkre, most már egész évben, nemcsak nyáron... Hétvégén is itt volt, szegény baba sírt, hogy valaki vegye már el tőle. Még bőven elhallgatta volna, hogy szegény gyerek ordít a fülébe, csakhogy a kezébe legyen. Inkább elvettük és nálunk egyből megnyugodott.
Jelenleg azért is zavar ennyire, mert mi hárman vagyunk egy család és sokszor nem jut elég idő hármasban. Ezáltal a szabad hétvégéket családként szeretném tölteni, nem pedig apósomat nézni. Általában mindig megfőzök, kitakarítok, amíg a pici alszik és férjem dolgozik, hogy ha itthon van, akkor együtt legyünk. Munka után ő intézi, ha kell a bevásárlást, postát, gyógyszertárat, apukájához is megy párszor, ha kell segítség. Ezekkel is sok idő elmegy.
Megértem, hogy nem akarja megbántani az apukáját, de meddig tudom ezt elviselni? Viccesen mondta férjem, hogy majd együtt leszünk, ha a szülők már nem élnek. Mondhatom, hogy kicsit sem tartottam viccesnek. Addigra a baba már nem lesz ilyen pici, meg a mi kapcsolatunk is változhat. Persze, most még így kicsivel több, mint 5 év után is nagyon szeretjük egymást és együtt szeretnénk megöregedni, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Nem szoktunk veszekedni, ha valami van, akkor az apukája miatt.
Most már nem tehetem meg, hogy elmegyek, amikor ő jön, mert nem hagyom itthon a babámat. Elég gáznak érzem, hogy legszívesebben én menekülnék a saját otthonomból, ha ő jön.
válasza:Èn mondjuk ezt nem értem:
"szegény baba sírt, hogy valaki vegye már el tőle"
A gyerekem nem játékbaba, amit az após vagy bárki más elkap és nem adja vissza! A gyereket akkor veheti fel, ha MEGENGEDEM, és amikor szólok, akkor VISSZAADJA!
válasza: válasza: válasza:"Nyáron egy veszekedés során megmondtam neki, hogy sokat jön a kedves mama. Azóta heti kétszer jön. "
Azt nem értem, hogy szépen ezeket a dolgokat miért nem lehet felvezetni. Miért csak egy veszekedés alkalmával bukik ki az emberekből ez? Tessenek kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni! Egy após azt hiszi segít, meg örültök, hogy ott van. Holott hátráltat és rátok telepszik. De ezt rögtön le kell kommunikálni, nem két év múlva egy veszekedés közben. És addig meg birka módjára tűrni.
Tessék mindent megbeszélni, mikor probléma van!
válasza: válasza:Nézd, én ezt úgy oldottam meg, hogy még a kapcsolat kezdetén kezdtem leépíteni anyós apósékat. Az én szüleimmel sem tartottunk ilyen szoros kontaktot.
Teljesen megértelek, nem jó de ez a helyzet, szerintem is túl sokat van nálatok apósod. Sajnos ebbe mindkét fél ilyenkor hibás, egyik sem akar leválni a másikról. Én biztos leépítettem volna már apámat, de az urad nem ilyen típus.
És nem mentség az hogy "nem akarja megbántani". Ez nem megbántás, hanem az lenne a normális ha a párod kiállna a családjáért.
A másik meg az, hogy én annak idején azt mondtam a páromnak, hogy persze neki természetes, meg kényelmes ez így, mert a saját apja. De neked ő csak egy rokon. Így sokkal feszélyezettebb a jelenléte mintha a saját apád lenne nálatok. Ezt értesd meg az uraddal. Aztán talán elgondolkodik rajta. Kis lépésenként kell haladni affelé hogy együtt lehessetek mint kis család, após nélkül.
válasza:Szeretjük egymást? Nem, kérdező, sajnálattal kell, hogy felvilágosítsalak, hogy te szereted a férjedet, de ez a szeretet egyoldalú, ő nem szeret téged. Konkrétan le se szar. Csak mondták neki, hogy ideje nősülni. Ő vígan ellenne apukával.
A 12-essel se értek egyet: Nem a férjen múlik, hanem a kérdezőn. Mi akadályoz meg benne, hogy elérd nála, vagy te magad megtedd, hogy az apja látogatásait legfeljebb kéthetenkénti 3 órára korlátozzátok, de ha a férjed is megy hozzá, akkor annyival kevesebbre? Meg kell az apjának mondani feketén-fehéren. Amit művel, az taplóság.
válasza:15-ös kicsit keményen fogalmazott, de igaza van. Aki beletörődik, annak hiába ad valaki tanácsot.
Te is tudsz tenni azért, hogy a férjed álljon mellétek. Ideális esetben kérni se kéne, de inkább kérd, minthogy tűrd el.
Avval nem túlzol, ha megmondod neki, hogy jöjjön az apja kevesebb időre, mert neked sok, addig is, amíg rendezi, ilyenkor a babával együtt menj el anyádhoz látogatóba.
Én azt is felhoznám, hogy ha az apja a fontosabb, nem a családja, akkor lakjon vele.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!