Jogosan zavar, hogy a párom ennyire nem bír elszakadni a szüleitől?

10!

Anyuci fizeti a kislány meg a kerdezo albérletét? Akkor ott lehet. Ha nem, akkor köze nincs hozzá.

Én abban a pillanatban szakítottam volna, amikor a szüleit is elhozza lakásnézőbe.

Semmit se akarj ettől a lánytól.

12-es, 20 évesen önálló voltam.

Volt keresetem, képes voltam eldönteni!, hogy mi tetszik, mi nem, és nem dobtam volna ki egy ruhát azért, mert anyukámnak nem tetszik, nem dugdostam a csipkebugyikat, mert felnőtt nő voltam, nem kislány.

Továbbá nem szólogatnék be a barátomnak, hogy apám másképp vágja a krumplit, hanem megköszönném!, amiért elkészíti helyettem.

Ha ennyire függ a szüleitől, akkor nem kell felnőtteset játszani.

Vissza kell menni anyuhoz apuhoz azt lehet még pár évig mamahotelezni.

Ennyi, ebbe a kapcsolatba ne fektess több energiát mert kicsit el lett kapkodva ez az összeköltözés. Ez még egy gyerek agyilag baszod.

Én maximum azt tartom problémásnak, hogy túl sokat ad a véleményükre, mert az valahol már gátolja őt a döntéseiben (pl. gondolok itt a ruhás sztorira). Ettől függetlenül szerintem nincsen ebben akkora kivetnivaló, valahol ez természetes, és én azt gondolom idővel változhat is. 20 évesen az ember még nagyon fiatal, éppen befejezte a középiskolát, tapasztalatlan, naív stb., természetes, hogy a szüleire támaszkodik. Én legalábbis úgy vettem ki a kérdésből, hogy eddig otthon lakott, ebből adódóan nyilván sok kérdésben nem volt döntési joga, sok üggyel nem kellett foglalkoznia, a szülei főztjét és háztartási szokásait szokta meg, tőlük kért tanácsot, velük beszélte meg a napi dolgait… én normálisnak tartom, hogy még függ tőlük, még számít rájuk.

Én 5 éve költöztem el otthonról először 19 évesen, de a mai napig ki szoktam kérni a szüleim véleményét bizonyos dolgokban, akkor pedig pláne több mindenben hagyatkoztam rájuk. Kire másra? Nyilván te a vagy a párja és veled fog együtt élni, de neki is a saját életét, szokásait stb. kell kialakítania és nem csak a tiedhez igazodnia. Nekem például természetes volt, hogy a szüleimmel együtt megyek albérletet nézni, mert fogalmam nem volt hogyan működik az egész, mire kell figyelni, mire kell rákérdezni stb., ezért szükségem volt a szüleim segítségére. Sőt bevallom a mai napig örülök neki, ha el tudnak kísérni (jó, nekem nincsen párom, ha lenne valószínűleg vele mennék) mert az a tapasztalatom, hogy sokan nem tekintik egyenlő félnek a fiatalokat. Lehetséges, hogy neked ez úgy jön le, hogy benned nem bízik meg, nem tart elég kompetensnek stb., de neki ez szimplán alap.

Szerintem ebben a kapcsolatban neked kellene sokkal elfogadóbbnak, megértőbbnek, empatikusabbnak és nyitottabbnak lenned, ha szeretnél vele együtt lenni és élni. Ha el tudod fogadni, hogy ő más élethelyzetben van és ehhez tudsz alkalmazkodni, akkor szerintem ezzel nincsen gond, majd idővel ő is megszokja.