(Hosszú) Anyós-após jelölt bekavarhatott a kapcsolatunkba, és ezért lett barátom ennyire ellenszenves a szüleimmel szemben? Ha igen, hogyan s mivel? Akárhogy is, az ilyen egy óriási „red flag”, amit későn realizáltam?

Bellatrix:3 Hát erről beszélek, nálunk is le lettek fektetve ilyen szabályok, nem beszélve arról, hogy kapcsolatunk előtt is baráti viszonyban voltunk, tehát mondhatni minden ilyen „szaftosabb” témát érintettünk már. Hozzáteszem, hogy egyikünk sem könnyű eset, ezért is hangsúlyoztuk ki azt, hogy mindkettőnknek van magánélete és nem kell mindenről beszámolót tartani, és előre kérvényezni a dolgokat. Neki is vannak lány barátai, és ahogy írtam, több exével is kontaktusban van. Megegyeztünk abban, ha vmelyikünk akár szexuálisan, akár érzelmileg kezd elhatárolódni a másiktól, azt jelezzük a másik felé. Erről pl. szó sincs.

#30: Mentális betegségemnek köszönhetően rengetegszer hozok meg spontán döntéseket, ezzel nyílván tisztában van párom is. Ez is egy ilyen alkalom volt, h semmi előtervezés nélkül felhívtam exemet, h itt vagyok Bp-n, nem e tartózkodik-e ott, mert beülhetnénk vhová beszélgetni. De mivel csak este 7 után ért be Bp-re, ezért kérdeztem rá h nem-e tudnék-e nála aludni (este esélytelen lett volna, hogy hazajussak az ország másik felébe + a telóban leszögeztem, hogy semmi hátsószándékom nincsen), de másnap mindjárt az első lehetőséggel jöttem is haza. Ha meg az exemnek más szándéka is lett volna, nyílván nemet mondok. Az meg, hogy százalékozni kezdünk, meg h ki mennyire nem tudja túl tenni magát exeken- hát egyéni szocprobléma igazából. Baráti és családi körömben is van mindkettőre példa. Van ahol az ex ugyanolyan családtagként/barátként van kezelve, és van olyan is, ahol az exet demonizálják. Ez sztem rugalmasság kérdése is, és hogy mennyire tudsz felülemelkedni akár a sajátod, akár más sérelmén. Meg persze, az sem mindegy, hogy ki, hogyan vált el a másiktól, mennyi idő telt el stb...

Vki írta, hogy az intim dolog, ha meglát vki kócos hajjal stb: felnőttek vagyunk. Több éves volt a kapcsolatunk, látott már ennél „gázabb” állapotban is. Különben is előbb keltem, így már útra készen látott.

Egyébként igen jól kiveséztétek, hogy már dobnia kellett volna a francba: ott volt rá az esély. Nem ez volt az első eset, hogy konfliktus után a szakítással dobálozott, mindegyik alkalomnál felajánlottam az ajtót, de az Ő kis lelki nyugalmáért már azt is, h maradjon ott az albimba ameddig jól esik Neki, én addig hazaköltözöm. Tudjátok mi volt a reakció? Még ezen is kiakadt, hogy kezelem ennyire lazán a helyzetet, és akkor is az anyjával kezdett dobálozni, h igaza volt az anyukájának, én nem szeretem Őt stb... Kérdem én, ha ennyire rossz deal vagyok, akkor miért nem pattant már meg, és egyáltalán minek jött össze velem, hisz ismert már évek óta, nem zsákbamacskát árultam. Na a konteósok kedvéért leírom azt is, hogy semmilyen érzelmi manipulációnak nem vetettem alá, tehát nyugodt szívvel már rég elköltözhetett volna.

Ugyanitt lakótárs kerestetik, ha a következő veszekedésnél sem bír dönteni, csak fenyegetőzni (ha vki macskával jönne, az előnyt képez) 😂

Viccet félretéve, a másik, ha már az erkölcsösségnél vagyunk, azért se tudom hova tenni anyósék viselkedését, mivel nyílt titok volt h az após szeretett az alkalmazottaival témázgatni, sokszor vett részt „üzleti” utakon, egészen addig, ameddig a covid nem hozta össze a családot (eü problémák, gondolom a kiszolgáltatottság, halálfélem stb). Sztem ezért is meredek ilyen szinten a kettős mércét alkalmazni, én se hántorgattam fel sose ezt a témát, akkor anyósnak miért kell összeboronálnia ellenem, még ha félti is a fiát (nem tudom mitől, a fia se az erkölcsösség mintaképe). Mindennek ellenére amúgy pedzegették a gyerek témát. Kattant libának vélnek, de azért az unoka jól jönne, és még én nem vagyok normális.