Mit tegyek, ha az életem egyetlen de óriási feszültségforrása a családom, de mégse akarom megszakítani velük a kapcsolatot?
Azért is költöztem el, mert már nem bírtam napi szinten elviselni azt, ahogy anya meg apa tönkremennek lelkileg a kettőjük kapcsolata miatt. Most hétközben teljesen nyugodt, békés vagyok, viszont hétvégén mikor hazajövök hozzájuk, mindig megy a kiabálás, veszekedés, és sokszor rajtam "csattan" az ő feszültségük, meg rossz kedvük. Egyébként tündéri, odaadó mindkét szülőm, de lelkileg nincsenek jól, emiatt megy ez az egész. Tenni viszont nem tesznek a jobb helyzetért. Egyik nap összevesznek, sírnak, vagy velem kiabálnak mert flusztráltak. A másik nap meg mintha mi sem történt volna együtt megyünk kirándulni stb. Nekik már rég nem kellene együtt élniük (pszichológus is megmondta nekik, de abbahagyták a terápiát) Szerintem sose fognak tudni változtatni ezen, én meg mint gyerek belefáradtam abba hogy segítsek nekik, mert nem TUDOK. Meg a saját lelki egészségem ment tropára.
Mégis mit tegyek? Ha nem járok haza, akkor jól vagyok, de azt mégse csinálhatom meg, hogy sose megyek haza? Viszont az elköltözésem óta minden egyes alkalommal sírtam, mikor náluk voltam, plusz utánna még napokig bennem volt az idegesség.
válasza:Ha a kettejük közti mediátor vagy, akkor lelkileg már lenullázódtál tuti, úgyhogy ettől határolódj el mielőbb, hogy bármit is meg akarj köztük oldani, hagyjanak ki ebből az egészből.
Kérd meg őket, hogy a feszkót függesszék fel mikor ott vagy, különben nem mész többet. Tönkretehetik magukat, de Téged nem kellene.
válasza:Telefonos kapcsolattartás -> nem kell hétvégén hazamenni.
Jelezheted, hogy ha a telefonos kapcsolattartás alkalmával a kettejük kapcsolatát hozzák fel, vagy ezzel kapcsolatosan indulatoskodnak, akkor ott megszakad a beszélgetés.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:"Akkor szenvedj csak tovább. Mindig is voltak mártír típusú emberek."
Ez nem ilyen egyszerű. Hasonló helyzetben voltam, mint a kérdező, és megritkítottam a hazameneteleket. Viszont az online/telefonos kapcsolattartás nem olyan, mint amikor élőben látod őket. Én ezt apám halála után realizáltam. Akkor már hónapok óta nem mentem haza, és nem is tudtam elbúcsúzni, hirtelen halt meg (tudom majd erre is jön valami észosztás). Lehet itt okoskodni, de ha nem vagy ebben a helyzetben, lövésed sincsen róla.
Nekem még az vált be, hogy külön-külön (amit már írtak) csináltam velük programokat.
És még az, hogy amin nem tudtam változtatni, azt próbáltam kizárni. Tehát ha ők veszekedtek megpróbáltam teljesen külön álló dologként kezelni, vagy elmentem arra az időre otthonról.
Eddig azért jártam haza, mert az elköltözésem is nehezen viselték, és mindig a lelkemre volt kötve, hogy hétvégén menjek haza. Akkor megy a tesóm is mindig haza, vele is szeretek ilyenkor találkozni. Meg anyáékkal is szeretnék, dehát. . Mindig abban reménykedek hogy most nem lesz veszekedés, normálisak lesznek, de be kellett látnom, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Nagyon jó ötleteket kaptam. Nem fogok mostmár minden hétvégére hazamenni, sőt egy egész hétvégére biztos hogy nem. Egy városban vagyunk. Majd szervezek valami délutáni programot, mert azért szeretnék a szüleimmel is néha találkozni, meg a tesómmal is.
válasza:Önállósodni kéne, nem kell minden (teljes!) hétvégét otthon tölteni, mert ők elvárják.
Anyukáéknak sem kell ennyire megfelelni, ha szarul érzed magad otthon, basszus, mondd meg nekik, hogy emiatt nem mész.
Hihetetlen, hogy felnőtt emberek ennyire gyerekszerepben maradjanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!