Diplomatikus legyek inkább vagy karakteres?

Én sem értem, alapból minek mentek? Havi 1-2 szülőlátogatás bőven elég kell legyen. Az én férjem is otthonról dolgozik, én nemsokára egy darabig nem dolgozom. Mégsem megyünk egyikünk szüleihez sem hosszabb időkre. Két felnőtt ember vagytok, éljetek a saját otthonotokban ketten, mint a normális párok.

Én nem vagyok semmire érzékeny meg allergiás, de ilyen körülmények között készült kaját nem ennék meg.

Van az a dolog a jószándékkal meg a pokolba vezető úttal.

Anyuka tipikus szándékosan értetlen, "akkor is csinálom, ha megkértél, hogy ne" típusú szülő. Őt nem izgatja, hogy sértő-e az, hogy semmibe veszi a kérésed. Egy darabig ezt mosolyogva eltűri az ember, mert kedves a néni, nem akar rosszat, de hosszabb távon az összes tököd kivan tőle, és fel tudnál robbanni. Már most látszik, hogy kezded elveszíteni a lelkesedésed. Na, ezért nem töltünk huzamos időt olyan szülőnél, aki nem tud felnőttként kezelni, és mondjuk hallgatni ránk, mikor elregéljük, hogy jobb nekünk, ha magunk csináljuk a kajánkat.

Nem tudsz mit tenni, elmondod, hogy "köszönöm Rózsika, de mondtam, hogy ne tessék nekem főzni, mert időnként óhatatlanul bele szokott kerülni olyasmi, aminek nem kéne, és az egészségem sínyli meg. Csak azt szeretném enni, amit én csinálok, mert nem jó nekem, ha véletlenül egész nap a vécén kell ülnöm. Szóval bocsánat, de ezt most meghagynám maguknak, és kérem, máskor tényleg ne csináljon nekem, mert szükségtelen." Aztán nem eszed meg és kész. A következő alkalommal sem eszed meg, és azután sem. Ha képes ezen megsértődni, úgy járt. Úgy nem tudod megmondani neki, hogy biztosan ne sértődjön meg, de fel is fogja. Hiába mondod. Meg is kell mutatni, hogy nem a levegőbe beszélsz, mert addig csupa jószándékból leszarja.