Hogyan tudnám szépen a reális megoldás felé terelni a férjem?

Szóval a helyzetünk a következő, 3 éve házasodtunk össze a férjemmel, már előtte is nagyon sok probléma volt, sőt már a férjem gyerekkorában sem volt például jóba a nővérével meg nagyon hamar kirepült egyedül, mert nem bírta elviselni a folyamatos irányítást amit próbáltak vele a szülei csinálni. Gyakorlatilag mindig a nyakába akarták varrni a nővérét. (Tudom furcsa, fogalmam sincs miért)

Szóval amikor összeházasodtunk és a sógornőm “elvesztette” teljesen a férjemet meg annak a lehetőségét hogy ráakaszkodjon, teljesen megőrült és mindenből próbált onnantól balhét generálni. Plusz mindig mondogatta hogy testvére lévén neki kellene lenni a legfobtosabbnak a férjemnek és a házasságnak vége lesz egyszer de ő mindig a testvére marad, meg hogy fog ő még kopogtatni nála amikor én elhagyom stb. Holott én mindig nagyon nyíltan álltam hozzá, ezeknek ellenére sosem vitáztam, nem küldtem el a francba, elfogadtam hogy ok, ő ilyen, nem a férjem választotta a testvérét nem tudok vele mit csinálni ez van.

De a részéről ez odáig vezetett hogy a férjem teljesen megszakította vele a kapcsolatot mert már nagyon durván mérgezte a napi hívogatásokkal, írogatásokkal meg az ezzel járó kínlódással amit művelt. Na hát pont ennyi kellett az anyósoméknak is, ők is teljesen elkezdték lelkileg szépen lefelé kaparni a férjemet ilyen kis “ha elfordulsz a nővéredtől és nem segítesz neki mindenben akkor majd tőlünk is köszönhetsz el” meg “igenis a testvéred, muszáj vele foglalkoznotok mert neki nincs senkije és ti lesztek akiknek majd mellette kell lenni” stb.

Ez megy már lassan 1 éve, amióta a férjem meghozta ezt a döntést.

Viszont a probléma amire tapasztalatokat vagy véleményeket várnék az az, hogy 2 hetente felhívják valami hülyeséggel vagy írnak neki, hogy milyen egy szerencsétlen, csak magával törődik, semmirekellő, a nővére miatta sír napok óta mert nem keresi, tönkre tesz mindenkit meg ilyen hasonló jóságok. Ugye ő nem akarja őket elküldeni a francba mert mégis csak a szülei (természetesen én sem szeretném ezt, ezért nem avatkoztam bele egészen idáig soha, még a férjemnek se szidtam őket egyszer sem.) és inkább mindig végig hallgatja ezeket az ócsárlásokat meg amit rá zúdítanak, aztán utána napokig krákog a stressztől meg fáj a gyomra stb. Hogyan tudnám megbeszélni vele szépen, hogy hiába a szülei de ez már nem normális és kezdjen vele valamit végre? Elvégre mégis nagyon rossz nekem ezt látni hogy mindig így viselkednek vele amikor nem ezt érdemli, plusz még én is nézem minden 2-3 hetente napokig egy vita után ahogyan őrlődik.

Előre is nagyon köszönöm, ha érdemben tudtok tanácsot adni. :(