Túlélési tippek infantilis anyóshoz?
*UPDATE*
Majdnem egy éve írtam ki ezt a kérdést:
https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-ap..
Most itt a folytatás.
Tény, hogy gyerekek voltunk, de változtattunk a dolgokon. A dolgok is változtak körülöttünk.
Férjem munkahelyet váltott.
Sógoromék, akik külföldre akartak költözni.. nos, ők bejelentették hogy nagyon mennének. Anyósom hisztirohamot kapott, aminek a vége az lett, hogy nem mentek sehova. Még albiba sem. Sógorom eljegyezte a lányt, akivel járt. Anyósom rápörgött, hogy ő majd megrendezi az esküvőjüket. Ő választott helyszínt és ruhát a lánynak. A lányról tudni kell hogy igen temperamentumos és megmondja a magáét. A vége az volt, hogy tehetetlenül nézte a leendő anyósát, mert a vőlegénye válasza az volt neki, hogy "hadd örüljön a mami". Végül szakítottak.
Másik sógorom összejött egy külföldi csajjal, aki nem tud magyarul. Anyósom kiakadt, hogy miért nem akar megtanulni magyarul a lány. A lány csak annyit mondott, hogy eszében sincs. Most ők akarnak albiba költözni.
Eközben mi bejelentettük, hogy költözünk. Anyósom reakciója: "De hát miért??!!" Próbáltunk neki néhány racionális érvet felhozni. Apósom mellettünk áll, ez a nagy szerencsém. Nem tudott mit felhozni ellenünk. Jövő héten visszük a dobozainkat, aztán a bútoraink egy részét. Azért csak most, mert eddig azzal ment el az idő, hogy teljesen felújítottuk a lakást.
Kicsit félek, hogy fog menni. Férjem azt mondta, hogy majd max kéthetente talizunk velük és egy hónapban egyszer fogunk eljönni hozzájuk.
Az érzéseim annyit változtak, hogy már nem érdekel anyósom lelki világa. Nem hozzá mentem feleségül, hanem a fiához. Biztosan érzi a változást, mert csendesebb lett mostanában. Nem tudom, le fog-e esni neki valaha is, mekkora fájdalmat okoz másoknak, de az biztos, hogy amit mi most teszünk az neki azt okoz. Csak már nem érdekel.
A gyerekvállalást toltuk, én nem érzem most biztonságosnak ezt egyelőre.
Plusz félek attól is, mi lesz, ha egyszer eljön az idő és gyerekünk lesz végül. Ezzel kapcsolatban valakinek van tanácsa/tapasztalata amit megosztana?
Anyós szépen fogyasztja őket - nem anyós, hanem a sok életképtelen here, aki képtelen meghúzni a határokat és rácsukni anyukára az ajtót.
Az is sokat elmond, hogy 2-3 hetente jártok pofavizitre, mert a "férjed" képtelen ignorálni anyucit (menne a franc, őszintén)
Őszintén sajnállak, amiért képtelen vagy felrúgni ezt a kapcsolatnak nem nevezhető fost, és keresni egy normális férfit, aki kiáll érted, nem kényszerít bele ilyen 2-3 hetente látogatásokba.
Meg azért is, mert TE nem tudsz a sarkadra állni, és megmondani: NEM MEGYEK.
Gyerek pedig nem is baj, hogy nincs, nem kell ilyen diszfunkcionális családba, mint a tiétek.
Igazság szerint tudod, mi lesz? Hogy majd hatvan évesen visszanézel az életedre, és a fejedet vered a falba, amiért együtt maradtál a férjeddel, és nem zártad ki anyóst az életedből úgy örökre.
Mondhatod, hogy nem - de, igen, idős korodra eljutsz odáig, hogy szánakozz azon, amit most csinálsz.
Még valami: abban a pillanatban, hogy megfordult a fejedben "nem tudod, meddig bírod" - ez a legőszintébb jelzés, hogy csak vergődtök a házasságban és valójában NEM akarod ezt az egészet, csak egyelőre félsz elválni.
Itt egyedül rajtad áll, meddig húzod. A józan eszeddel már tudod, hogy nem kéne egy percig sem, hiszen megfogalmazódott benned a válás gondolata, de a szíved még hülye. Sajnos.
Új update: Egészségügyi problémáim kezdődtek, még nem derült ki, pontosan mi lehet baj, de valószínű lelki eredetű, ami már pszichoszomatikus, elég sok kellemetlen tünettel. Konkrétan aludni, enni alig bírok.
Férjemmel külön szobában lakunk most a lakáson belül, ő meg anyósékhoz, én nem. Igazából így sokkal nyugodtabb vagyok, jobban érzem magam. A fizikai tünetek ellenére. Remélem jobb lesz, most próbálok környezetet váltani, emberekkel ismerkedni, új helyekre járni. Csak jobb lenne ha jobban lennék, most borzalmasan vagyok. Mióta nem a férjemmel alszom már kevesebb rémálmom van.
Mi a fene ez az egész ami történik velem? Azért nem értem a dolgot, mert az elején annyira jó volt minden, boldogok voltunk, hasonlóak is vagyunk. Szóval mindennek működnie kellett volna.
Szeretem őt, de úgy érzem ez már inkább csak max barátság ami köztünk van.
"Mi a fene ez az egész ami történik velem? Azért nem értem a dolgot, mert az elején annyira jó volt minden, boldogok voltunk, hasonlóak is vagyunk. Szóval mindennek működnie kellett volna."
Úgy hívják, hogy szerelem. Elmúlik. Elmúlt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!