Hasonló eset? Hogy kezelitek az ilyen anyóst?

"Férjemmel az esküvő után anyósomékhoz költöztünk, mert nagyon kedvesek, aranyosak, és tudtak valamekkora külön életteret is adni ezért úgy tűnt, működhet a dolog. Ennek 3 éve."

Akkor tehát van miért hálásnak lennetek nekik.

"Azóta kiderült számomra hogy anyósom a férjemre "anyuci pici fia"-ként tekint (tudom, édesanya... de házasság után is úgy kéne kezelje mint egy kisgyereket?). Próbáltam anyósommal beszélni erről de nem fogta fel mi bajom lehet. Férjem azt mondja hogy ő is hiába próbálja, semmi nem jut be a kedves mamának.

Ugye nem hiszitek azt, hogy egy nagymama korú embert meg fogtok tudni változtatni, meg fogtok tudni nevelni? :D

"Most elköltözünk tőlük mert kell a levegő."

Akkor megvan a megoldás.

"Én úgy érzem, csak akkor esne le nekik bármi is ha jól összevesznék velük, de erre azért nehéz rávenni magam mert ők szörnyen kedvesek és biztos mi lennénk a hálátlanok ha ezt meglépnénk."

Hát nyilván. Tényleg azok is lennétek, hiszen most már az sincs, hogy nem kaptok elég levegőt, hiszen elköltöztök. Azt a pár hetet, hónapot most már bírjátok ki békességben, ha eddig sikerült nem összeveszni.

"van-e valakinek hasonló tapasztalata és hogyan kezelitek az ilyen anyóst?"

Igen, emberek millióinak van ilyesmi tapasztalata. A többségük összeveszés nélkül kibírja, főleg, ha már nem is élnek együtt az anyóssal, mert tudják, hogy senkit sem lehet megváltoztatni, mindenki olyan, amilyen, azt gondolja, amit. Ha így vagy úgy előjön a téma, mindenki elmondhatja azért a véleményét a jelenségről, de lehetőleg nevek nélkül, inkább csak általánosságban érdemes kitárgyalni az ilyen viselkedést ismerősök vagy ismeretlenek hasonló esetei kapcsán. Elköltözés után meg annyira kell csak tartani a kapcsolatot, amennyire mindkét félnek jó, egyikük se legyen alárendelve a másik kénye-kedvének: csak akkor látogassátok majd meg, amikor épp tudjátok, érzitek, hogy van annyi türelmetek hozzá, hogy el fogjátok tudni viselni összeveszés nélkül.

"az anya fél attól, hogy a fia felnő, ezt érezteti és ahogy tudja akadályozza is, kedvességgel meg aranyossággal"

Ha a fia attól még igenis fel akar nőni, akkor rá kell hagyni. Ha viszont a fiát ez akadályozza abban, hogy felnőjön, akkor a költözés segíteni fog.

"nehéz bármit kezdeni azzal, hogy pl. "Édeske, ugye tudod hogy mennyire elszomorít ez meg ez...""

Nem kell vele kezdeni semmit. Egyik fületeken be, a másikon ki. Ha ő megkönnyebbül attól, hogy elmondja, akkor hadd mondja el. Át kell térni másik témára, nem ezen lovagolni.

"Talán fél attól hogy ha nem függünk tőle annyira akkor magára marad lelkileg, nem tudom."

Ha tényleg magára akarjátok hagyni lelkileg, amikor már nem függtök majd tőle annyira, akkor nem csoda, ha máris érzi ezt. Ha viszont nem akarjátok magára hagyni, akkor tiszta lehet a lelkiismeretetek, ezért nem kell ügyet csinálni az ilyen beszólásaiból.