Párom szülei nem akarják felfogni, hogy a fiuk elköltözne, mit tehetnék?
Nézd, ha neked kéne valamit tenned ez ügyben, akkor valszeg igazuk van a szüleinek.
Egy életképes, normális férfi ezt maga rendezi a szüleivel, nem a barátnőnek kell "tenni" bármit is.
Nem intézésről van szó, be lett jelentve hogy hamarosan költöznek, csak anyuka csinálja a cirkuszt.
A srácot meg 0 ismeret alapján minősítgeti bárki is életképtelennek.
Huh, nem tudok mindenkinek "névre szólóan" válaszolni, de összegezve:
23 éves a barátom, én 25, tehát nem 30 körül van, aki mama hotelból jönne, 3 éve dolgozik. Van neki is spórolt pénze, és azért sem költözött el egyből, mert a munkahelye 2 faluval odébb volt. Tudott félre rakni és igen, részben mamahotel is volt, de szerintem 23 évesen még nem vészes, én is addig laktam otthon.
Mint az egyik válaszoló férje, szintén nem főz, de segít a konyhában szerencsére, nem lábatlankodik. Megszerel dolgokat, ha úgy van, el tudta eddig is látni a ház körüli dolgokat, egyedül a főzés az, amit nem szívesen csinál egyedül.
Otthon többször megkapta azt, hogy nem csinál semmi, ahogy én is, csak én az apámtól, ő meg az anyjától. De láttam, hogy ez sem igaz úgy, ahogy az anyja mondta. Az önellátásra, érettségre jutott még eszembe, hogy megismerkedésünk után fél évvel kezdte el a jogsit, mert ő maga akarta megkeresni rá a pénzt, nem a szüleitől kérni. Volt/van felelősség tudata és az apja elmondása alapján komolyítottam rajta. Ő is tartott elsőre a gondolattól, hogy költözne velem, de ő belátta, hogy ez egyszer úgyis bekövetkezett volna és nem egyszer felajánlotta, hogy ha kell segít akármiben. Az apja már az elején megkedvelt és szorírott, hogy együtt maradjunk. Tartott attól, hogy sokáig nem bírom majd a fia komolytalanságát, de látta, hogy sokat komolyodott mellettem és vannak céljai az életben, nem csak a "dolgozom, spórolok és bulizok" elv. Mesélte hétvégén, hogy rólunk sokat beszélt a nejével, hogy megértesse a fia felnőtt, el tudja dönteni mit akar, de mindig jöttek a "de"-k.
Hajnalban és idegesen írtam a kérdést. Nem jutott eszembe leírni milyen is a barátom, mert csak az anyja oldalát írtam le, de valaki nagyon jól írta: felnagyítja a helyzetet.
És kiállt mellettem hétvégén, nem egyszer, a költözése is azért lesz, mert már nem bír az anyjával együtt élni. Anyumék azt vették észre, hogy vetélytársnak tart az anyja, aki elveszi tőle a fiát. Lehet van alapja, és kezdem úgy gondolni, hogy valóban igaz lenne.
Ha a barátodat is idegesíti az anyja és távolodni akar tőle, akkor neked felesleges így stesszelned, a srác egészségesnek tűnik. Vele fogsz élni, nem az anyjával, és elég nagy lesz a távolság is.
Sokan vannak, akik olyan pasit fognak ki, akinek nem csak ilyen az anyja, de a fiú ezt még a tiszta szívű szeretet kedves megnyilvánulásának is tekinti, és eszében sincs kiállni magáért vagy a párjáért, hanem folyton azzal jön, hogy "dehát csak szeret", "csak aggódik", "ő ilyen, így kell elfogadni", "csak jót akar", "nem akarom megbántani", "mégiscsak az anyám". Legrosszabb esetben pedig "ne menjünk már olyan messzire, élhetnénk itt is, elég nagy a ház, nem akarom magára hagyni anyámat, összeomlana tőle".
Na, ha ilyesmiről lenne szó, akkor kéne így kiborulnod.
Így viszont elég ha annyit mondasz a mamának, hogy ha haldoklani kezd a fia az önállóságtól, időben vissza fogod postázni. Ettől sem fogja persze abbahagyni, de legalább te levezeted valamennyire az ideget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!