Mit tegyek? Anyosom teljesen kiborit mar!

Fuu hát ez elég keményen hangzik, nem irigyellek...

Szerintem a férjeddel beszélj először, hogy állítsa le az anyját, mert ez nem normális, kérd meg, hogy ne osszon meg mindent az anyjával már nem egy kisgyerek. Ha ő nem tud kiállni melletted az anyjával szemben, akkor ott elgondolkoznék a kapcsolatotok minőségén is

Először a férjeddel beszélj, hogy ne járjon a szája, mint a kacsas.gge....

Ti kettőtök ügye, hogy milyen körülmények között akartok élni.

Ne pletyózzon az anyjánál...

"Itt lakik a szomszedunkba,minden nap atjon ,beleszol mindenbe. Kerdezes nelkul belekontarkodik a kertembe,a bokraimrol agakat tordel le, feszt a hűtőnket ellenőrizgeti,hogy mi van benne,van e romlott dolog,van e mit ennie a kisfianak.Allandoan okoskodik,kieroszakolja h a fianak ő hozhasson at kajat mert h az enyem nem eleg jo"

És miért engeded?

A kedves fiacskáját osszad ki, hoyg állítsa le az anyat, a ház kpját kulcccsal zárd és ne engedd be. Ha meg bármit is igazgat, stb, akkor felszólítod, hagyja abba vagy mehet haza, és ehhez tartsd is magad.

Ha ebben a férjed nem partner - szerintem nem az -, akkor két lehetöséged van: vagy marad minden úgy, ahogy van és te szépen csöndben türöd, vagy kilépsz ebböl a kapcsolatból és keresel valaki normális párt magadnak. Ez utóbbi esetben a felújítás ELÖTT lépnék, mert különben a beleölt pénzedtöl elbúcsúzhatsz!

Szedd a cókmókod és menekülj onnan. De komolyan. Hogy lehet így élni? Folyamatos feszültség, viaskodás egy idióta öregasszonnyal, aki persze "csak segíteni akar", meg "csak jó szándékból" mondja, ráadásnak meg egy nyomorult, nyámnyila pasi, aki bele van bújva az anyjába.

Tudom, hogy sokan élnek így, de számomra ez egyszerűen felfoghatatlan.

Tudod itt nem elsősorban anyósoddal van meccsed, hanem a férjeddel.

Elvileg a házassággal ő már levált a szüleiről, ami azt is jelenti, hogy van a ti kettőtök élete, ami és a szülei között meg kell tudnia húznia a határt és kiállni ezért. Ezt várhatod el tőle teljes joggal.

Ezzel nem azt mondom, hogy anyóst meg le kell ordítani... meg lehet ezt mondani neki (de a fiának a feladata) tisztelettel, meg meghallgatni a véleményét (ahhoz meg neki van joga), de a ti életetek, "köszönjük, eldöntjük majd magunk".