Mit tegyek, ha már nem fogom bírni?

Sziasztok!

Külföldön élünk a párommal több, mint 5 éve. Anyóssal elvagyok, annó dolgoztunk együtt, fiatalos, jófej.

Nagyjából most 1000km van közöttünk.

Jövőhéten költözünk haza végleg. Amíg rendbe tesszük a lakást, addig anyóséknál fogunk aludni. Ez még oké, mert ha hazalátogatunk, akkor mindig náluk szoktunk lenni. Szüleink jóban vannak, nélkülünk is összejárnak stb.

A napokban anyósom elkezdte mondogatni, hogy ne menjünk a lakásba, lakjunk velük (2 szobás önkormányzati lakásról beszélünk).

Konkrétan kicsit hisztisnek tűnik, mindenáron azt akarja, hogy a fia se ggében lehessen.

10km-re laknánk tőlük. Neki az sok, ő azt akarja, hogy csak úgy gyalog átugorhasson hozzánk. Próbál beleerőszakolni minket abba, hogy inkább albérletbe menjünk, ne az én saját lakásomba.

Egyszerűen nem lehet vele szót érteni, a párjára sem hallgat.

12 éve nem laknak együtt a fiával, nem értem hova most ez a nagy akaratoskodás.

Sokszor annyira idegesítő tud lenni ez a magatartása, hogy legszívesebben beolvasnék neki.

2 hónapja eladtuk az egyik autónkat, tök jó áron. Nem akartunk másikat, elég egyenlőre az az egy, ami van. Erre azzal hívott anyósom, hogy bement a bankba és kért fel 2 millió forint hitelt, hogy a párom vegyen valami új autót.

Ez mind szép és jó, de tisztában vagyunk vele, hogy nem fogja tudni fizetni a törlesztőt és a fele pénzt már eltapsolta. 5 éve ugyanez volt, most fizetjük a hitelének az utolsó 3 havi részletét. Erre újabb hitelt vett fel.

Mivel lehetne jobb belátásra bírni mindennel kapcsolatban?