Szerintetek? Bőven lent írtam.
Én hallásérült vagyok, ezért kicsit nehezen megy a fogalmazás, igyekszem úgy leírni, hogy megértsétek.
Amit tudni kell rólam, csendes vagyok, de ha valaki elkezd velem beszélgetni akkor tudok beszélgetni.
Örülök, hogy a gyerekeimnek van mamájuk akit szeretik egymast.
Szóval nálunk az a helyzet, hogy amikor találkozunk anyósékkal, mindig olyan ideges feszült vagyok ( néha még belül is remegek).
Bár nem tudom, hogy miért, de kb. A kisfiam születése után kezdődött. Most lesz 3 éve. Előtte nem igazán voltak problémák de akkor se a “legjobb anyós “ volt. Van egy 21 éves sogórnőm is, vagyis a kisfiam keresztanyukája.
Sokszor úgy érzem, hogy ellenem vannak, sokszor a hátam mögött beszélnem rólam.
Kisfiam kb 3 hónapos volt amikor 1 hétre el kellett mennie dolgozni külföldre, és ez idő alatt velünk volt a sogórnőm, egyetlen egyszer sem szólt hozzám, mindig én kezdtem el beszélgetni, hátam mögött csinált képeket, meg se mutatta amíg a kutyust levittem sétálni. Így teljesen elvette az önbizalmam, még a mai napig sincs önbizalmam, meg amikor hazahoztunk a kórházból a kisfiamat és jöttek megnezni. Amikor átöltöztettem a kisfiamat es kicsit nehez volt rátenni a bodyt a fejének mert picit szoros volt es hallottam hogy mondta a lányának hogy huu ez kicsit szoros volt es ra neztem kicsit piros lett a feje. Es ez nekem rosszul esett. Tejallaergias volt a kisfiam es 7 honapos volt amikor a férjemnek szulinapja volt, amig konyhaba mentem gyorsan adni akart kisfiamnak kis csoki tortát, mire vissza ertem raszoltam, hogy ezt ne.
Kisfiam masfel eves kora korul apas lett, sok mindent megtiltott nekem mindent az apukája csinalja meg pl pelenkacsere altatástól stb. Es anyosomek elott teljesen elvette az önbizalmam. Meg olyan is volt hogy eljöttek hozzank ültünk a kanapen kisfiam az apukaja ölében ült a foldon es a sogornom valamit mondott rolam az anyósomnál es ram nézett es akkor mind2-en elvörösödött a feje. Nem szoktunk annyira beszelgetni, inkabb a ferjemmel, neki is ir messengeren. Meg amikor csak kisfiam megy a mamajahoz Oke hogy elmesélem hogy milyen napja volt, de szerettem volna latni azt is hogy milyen kepeket csinaltak rola , biztos vagyok benne hogy készítettek is kepet. Mostanaban meg az is lett, hogy pl vmi tortent az udvaron es amikor bejönnek akkor mondja az anyósom hogy meséld el apának hogy mit pártot az udvaron eg ilyen hasonlók, engem nem említik hogy pl anyanak is vagy valami. Ilyen hasonlók, hogy csak az apa nevét hozza fel a kisfiamnak. Sokszor mar ezek miatt is összevesztem a ferjemmel. Meg megtiltottam tavaly ota hogy édességet ne kapjon mert akkor nem fog enni rendesen illetve tul pörög hisztisebb lesz. Hátam mögött adják neki megis. Mintha nem mernének elmondani nekem, de férjemnek könnyebben elmondják neki főleg a testvérre. ( ők nagyon jó testvérek)
Sokszor velem nincs meg a kommunikációs kapcsolat, mintha levegő lennék.
Megmondom őszintén ezek miatt sem nagyon mesélek nekik hogy itthon tortent e valami uj , alaptalan van neha a ferjem szokta, mert mindig tőle kérdezik hogy mi újság. De hozzam ritkan beszélnek.
Most ennyi jutott eszemben.
Kerdezem, most en reagálok tul a dolgokat vagy hibáztam valamit?
Viszont ők ezt nem tudják, hogy így érzem, csak a férjem.
Emlékszem amikor nagy zajban szóltak hozzám, amit nem hallottam. Utána "megbeszélték", hogy "lebuktatnak engem".
Teljes csöndben szóltak hozzám (ugyanazt mint nagy zajban) és "meghallottam", ez is arra volt a bizonyíték számukra, hogy "alkalmi süket" vagyok, illetve "ha akartam volna, meghallottam volna bármikor".
Valaki meg egyszer elkezdte mondogatni nagyon halkan, hogy "figyelj ezt hallod?" és a hangerőt emelve ismételgette ezt.
Sajnos az emberek nagy része fogékony a hallássérüléssel kapcsolatos, ilyen rosszindulatra. Sose találkoztam még más fogyatékossággal kapcsolatos ilyen, sokaknál megnyilvánuló un-empatikus, a hallássérültet hibáztató hozzáállással.
Nem hallássérülteknek: olyan a hallókészülék viselése, mintha egy fülhallgató lenne rajtad, amiben mindenféle zajokat hallasz és nem tudod követni a beszélgetést, minél súlyosabb a hallásromlás, annál rosszabb. Hiába vannak különféle marketing-fogásokkal eladva a nagyon drága készülékek, ezt azok sem tudják megoldani.
Ne lovagoljunk már ezen a hallássérülésen, ami valóban gond lehet, de a Kérdező ettől függetlenül kifogásokkal él a férje családja felé!
Ennek a leírtak alapján a bő fele egyáltalán nem jogos, kizárólag fel van részéről értelmetlenül fújva.
Ha nem akadna bele minden mondatba, hanem a valóban komoly problémákkal foglalkozna, akkor nyilván nagyobb súlya lenne a szavainak és komolyabban vennék.
(Mindentől függetlenül a zavaros mentális állapota miatt nem ártana neki egy pszichológus.)
Itt most nem a hallásom a lényege szerintem, mert aki nem hallásérült az nem is fogja tudni, hogy milyen.
Köszönöm akik megértették engem és javasoltak, hogy keressem fel pszichológust. Meg fogom mindenképp keresni. Másokkal nem volt ilyen próblémám, tudtam velük jókat beszélgetni.
Itt azért alapvetően egy klasszikus anyóstrükk van sógornővel megtoldva, akiktől elvették a fiút. Ugye a fiuk siket, tehát nem új nekik a hallássérülés ténye, "rutinosak" de a meny "csak" hallássérült így amit a fiú nem tudott, nem vett észre, nem zavarta, az a kérdezőnél szépen kibukott és lebuktak. A fiúkkal hogyan viselkedtek? hogyan beszélgettek-beszélgetnek? Ismerik egyáltalán a jelnyelvet? Hajlandók voltak megtanulni? Ismerik a barátait? Mit tesz a férjed a helyzet feloldásáért? Tud egyáltalán róla?
Node hol is van az após a történetből? Lelépett az anyós mellől mert nem bírta ő sem elviselni? Hol vannak a kérdező szülei? A sógornőnek nincs kapcsolata senkivel? Unatkoznak? Nincs jobb dolguk? Nem akarnak leszállni a pici fiukról és családjáról?
Pszichológus nagyon sokat tud neked segíteni. Az utolsó mondatodban a lényeg, miszerint másokkal nem volt ilyen problémád, tudtál velük jókat beszélgetni. Nem benned van a hiba.
A férjem kollégista volt siketek intézetben, csak hétvégén, illetve szünetekben volt otthon, másképpen kommunikáltak, de azért valamennyire tudtak kommunikálni. Mivel a férjem tud szájról is olvasni. 90-es években nem volt divat a jelnyelv, így nem tudtak jelelni. Sogórnőmnek 1-2 haverja van, de mindig otthon van.
Após is ott van, de ő olyan hogy “nem csinál semmit”. Sokszor majdnem elváltak, de végül nem. Falusiak.
Anyukámat sajnos elvitte a rák betegség amikor 15 éves voltam.
Apukámról nem tudok semmit. Tesómmal keveset beszélek mert nagyon messze lakik.
Ejj, de sejtettem a leírt fogatókönyvet. Anyós a családi erőszaktevő, az após is tipikus. Fiával kb nulla lehet a valós kapcsolata és ezt akarná kompenzálni az unokával, akit sajátjának hisznek a lányával együtt, főleg, ha tökéletes a hallása. Kompemzálnak. Sajnálom anyukádat. Nem tudom, hogy ez a csomag eksüvő előtt is ilyen volt már, vagy csak a gyerek után kaptad ezt a meglepit tőlük bónuszban.
Egyébként meg nem, tulajdonképpen nem is neked kellene pszichológus, hanem anyósnak és a lányának, de mivel "ők nem hülyék" ezért szedheted majd te azokat a gyógyszereket amiket nekik kellene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!