Nagyszülő milyen eszközökkel tudja a szülő ellen hangolni a gyereket azért,hogy őt jobban szeresse az unoka?

Nálunk is ez volt, pedig annyira szeretem anyukámat és hiányzik nagyon, hogy elismerjen akár egyszer is. És ma is tök jókat beszélgetünk bármiről. De ha idejött, folyton csak valami versengős hatalmi harcba rakott, amiben én voltam a rossz zsaru. Kértem, ne hozzon egy tonna édességet, de hozott (ezt hetente többször kell elképzelni, de ilyen kürtőskalács, fánk meg egész zacskó gumicukrok, chips, miközben az egyik gyerek túlsúlyos, a másiknak meg csomó rossz foga van már és irdatlan válogatósak, amivel küzdök). De csak most, mert véletlenül ő is kapta és ő nem szereti vagy vendégségből maradt és csak nem hagyhatta ott... Ha kértem, ne egész nap képernyőt nézzenek, hanem menjenek valamerre, persze egész nap képernyő ment és sehol nem voltak, vagy elindultak, aztán 10 perc múlva hazajöttek valami ürüggyel, hogy itthon maradt ez-az, pisilni kell, éhesek vagyunk, fúj a szél... Emlékezetesebb, hogy kértem, ne ugráljon a gyerek két évesen a kanapén, persze ugrált (és mehettünk a fogászatra). És közben persze ezerrel bűntudat, mert ő csak segít és örömet akar okozni és ajándék lónak... A másik meg a folytonos pakolászás nálunk, ami dettó olyan, mintha nem lennék képes vagy nélküle összedőlne minden. Pedig nincs nálunk igazán kupi se, kosz se, mindene este rendet rakok a saját ritmusomban. És akkor elmosogat, de koszosan marad az elmosogatott a tányér, meg összekeveri a fehérneműinket, hiába kérem, hogy ne nyúljon hozzá, ő nem bír magával, magyarázat: mert ha ül, fáj a dereka. Nekem meg az fáj, hogy ne legyek tiszteletlen, hisz mégis az anyám. De nem fogadja el ezzel, hogy felnőtt vagyok, nem fogadja el, hogy ez az én lakásom, az én cuccaim, és az én gyerekeim, és utálom, amikor meg akarja vásárolni őket, miközben meg kerüli a konfliktust velük, mert az macerás (velem bezzeg nem az). És mindig megy a szurka-piszka, hogy "hát fiam, én szeretném megengedni, de anya sajnos nem, vagy képzeld, hoztam volna neked, de anya mérges lenne..." és akkor a gyerek szalad, hogy kunyeráljon, pedig addig eszébe sem jutott, hogy boldogtalan anélkül. Szóval mostanára erősen lecsökkentettem a találkozások számát. Nincs kimondva, a gyerekektől nem akarom őt elvenni, hisz én is sok időt voltam a nagyszüleimmel, akiket nagyon szerettem, de így nagyon sok volt. A házasságom tönkremenetelében is közrejátszott ez a pár év játszmázásdi és állandó belefolyás az életterünkbe meg a verseny a jobban-szeretésben. Egyébként egy tanult, okos nő, és nagyon sokszor próbáltam vele beszélni szépen és kevésbé szépen, de mindig talált kiskaput, hogy az legyen, amit ő akar. Most már nagyobbak a srácok, és már megoldok inkább mindent egyedül, csak ne kelljen veszekedni. Kicsit sajnálom, hogy nem előbb léptem ezt meg, csak sajnos én sem vagyok egy magabiztos személyiség. Egyébként nem hiszem, hogy mindezek ellenére ellenem tudta volna hangolni a gyerekeimet, szeretnek ők alanyi jogon annyira és tudják, ha gáz van, mindig én vagyok mellettük.

Nagyszülők részéről ez a legnagyobb hiba. Mert annyi eszük sincs, hogy legjobban a gyerek sérül. Mindig a gyereket érinti legrosszabbul a dolog. Mert a szülő az szülő és elsősorban a gyereke hozzá tartozik. Ezt el kell fogadni és tiszteletben tartani. Csak sajnos sokan nem tudják magukat beleélni a másik helyzetébe. Nekik vajon hogyan esne???