Hogyan tudnék segíteni az anyósomon, hogy nyithatnám fel a szemét?
Anyósomnak elég sok testvére van. Jó páran semmirekellőek, nem dolgoznak, máról holnapra élnek.
Anyósom dolgozik, megszakítja magát a munkában, pedig sajnos nagyon keveset keres. Párom nagymamája beteges. Hiába látnák el helyben ingyen, neki az nem jó. Magánorvosokhoz jár, de azokra is panaszkodik. A nagymama elvárja anyósomtól, hogy mindent fizessen neki. Anyósom nagyon jószívű, mindenkinek odaadná az utolsó 5 forintját is. A testvérei 1 forintot nem adnak a dolgokhoz. Anyósom bevásárol a mamának, külön főz neki. A nagymamának külön fuvarost kell rendelni hetente 2x amikor orvoshoz megy, ez több ezer forint. 1-2 testvére nagyritkán besegít 10-15ezer forinttal. Amit megvásárol a nagymamának illetve átvisz neki ételt mindennap, azt elhordják az unokák, illetve a munkakerülő testvérei. Az tény, hogy a nagymamával nem lehet beszélni, elhordja mindennek anyósomat, de a semmirekellőket a keblére öleli. Őt már nem lehet megváltoztatni. Viszont nagyon sajnálom az anyósomat. Látszik rajta, hogy mindig fáradt, mindig kattog az agya, hogy melyik számlát tolhatná kicsit arrébb, hogy odahordhassa a pénzt a nagymamának. Próbáljuk segíteni őket anyagilag, de amikor azt látom, hogy a 20ezer forinttal, amit odaadunk egyből fut az édesanyjához, ő pedig elosztogatja az egészséges ám dolgozni nem akaró gyerekeinek, akkor azért sokszor úgygondolom, hogy kár adni. Ha nem pénzt adok, hanem ételt viszek vagy ruhaneműt vagy bármit, anyósom azt is tovább adja vagy az édesanyjának vagy a testvéreinek, mert az összes rajta élősködik és hozzá járnak siránkozni, hogy nincs ez vagy az. Ezerszer leültünk már beszélni anyósommal, ő is belátja, hogy ez így nem jó, de ugyanazt csinálja újra és újra. Mit lehetne tenni?
Az anyósnak nem adnék többet pénzt, helyette meghívnám hozzánk enni. Az, hogy a saját keresetét mire szórja el legyen az ő baja. Ha ennyire mártír akar lenni, hát hajrá.
Az én nagyanyám pont ugyanez, csak a fiával. Folyton jár hozzájuk főzni, takarítani, viszi a gyerekeket óvodába-iskolába, veszi az édességet és a csokit és minden második nap nála vannak a gyerekek. Egyszer kezdett el panaszkodni nekem, hogy mennyire fáradt, mert folyton a gyerekekkel van. Nagyjából ez a párbeszéd hangzott el:
- Jajj olyan fáradt vagyok. Egész nap itt voltak a gyerekek és még mennem kell át megfőzni holnapra. Már nem bírom, folyton fáj a hátam.
- Ki kényszerít, hogy ezt csináld?
- Nem kényszerít senki. Miért kényszerítene?
- Akkor miért panaszkodsz, ha te akarod ezt csinálni?
Azóta sem hozza szóba, hogy mennyire fáradt. Mártírkodik a gyerekeinek helyette.
12-es. Ugyanez a párbeszéd így folytatódik:
- Nem akarom csinálni, mert muszáj, mégiscsak az anyám.
- De szörnyen viselkedik veled, senki sem várja el tőled, hogy te kedves legyél vele.
- De mindenkinek rám panaszkodik. Nem hagyhatom magára.
Egyszerűen mindenre van válasza az anyósomnak sajnos. 3-as voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!