Anyósomnak vagy nekem volt igazam?

Anyósom felé mindig szeretetemet kimutatom és eddig azt hittem ő is szeret engem.

Tegnap összeköltöztünk végre a párommal 20km-re tőlük. Az én szüleim sajnos elég messze laknak. Az anyósom nem igazán bírja elviselni, hogy elment a fia, végig sírta a napot sajnos. Persze megértem a ragaszkodását, én is megkönnyeztem kicsit mikor elmentem otthonról, főleg, hogy nekem több száz km-re laknak a szüleim, de tudom, hogy ez az élet rendje és várom, hogy párommal így összeszokjunk, dolgozzak és bízok benne egyszer mi is egy család leszünk.

Nagyszüleim idevalósiak, így ismerkedtünk meg itt.

Nagyim, papóm sajnos meghalt, így szüleim örülnek, hogy lakjuk, majd a házukat. Elég modern nagyszülők voltak ők, jó hűtő, mikró, fürdő, asztal, kanapé, konyha ránk maradt. Így szerencsére oly sokat nem kell költenünk.

Na de a lényeg, hogy az anyósommal sajnos összevesztem tegnap a költözés előtt. :/

Megkérdezte van -e paplanunk és eszembe jutott, hogy igazából az nincsen. Mondta, hogy neki van toll paplanja azt tud adni. De miközben kezdte kivenni, meggondolta magát és csak egyet adott belőle, mikor igazából van belőle kettő. Mondta, hogy csak a páromét adja oda. Aztán mondtam neki, hogy esetleg odaadná -e a másikat is, ha esetleg nincs rá szükségük, mert vehetünk is esetleg újat, de ha nem használják csak jobb lenne egy ugyanolyanból kettő, mert akkor egyféle lenne a vastagsága, a mérete.

Aztán mondta, hogy ő úgy gondolta ő ad egyet a fiának én nekem meg adjon anyám és kérkedőn rám nézett, hogy mi van én nem kaptam semmilyen stafirungot.

Aztán ekkor kicsit mérges lettem, mert anyukámtól sok mindent kaptam. Most kaptunk evőeszközkészletet, pohárkeszletet, turmixgépet, tepsit, fazekakat, plusz nagymamám házába élhetünk, ami felszerelt. Na meg mégis, hogy áll ő ahhoz, hogy anyám nevét a szájára vegye, meg akkor mert anyukámék vettek pohárkészletet, akkor azt párom már nem is használhatja.

Mondtam neki, hogy akkor kérem ne adja oda a párom takaróját se, hanem tartsa meg magának, majd veszünk sajátot, ami két egyforma méretű és vastagságú, mert hogy elvégre miért is ne, egyszer kell megvenni, sokáig kitart.

Aztán azt mondta, hogy én könnyen beszélek, majd úgyis a fia veszi meg. Aztán mondtam neki, hogy jelenleg 100 ezer forintom van, diakmunkákból, ösztöndíjból, most vettek fel, mert most végeztem az egyetemen. Egy hónap múlva jön a fizetésem és természetesen közös kasszán leszünk.

Meg ebből a 100 ezerből is sok mindent vettem már és szeretnék is örömmel.

Nagyon rossz érzés, hogy ő azt hiszi, hogy én majd megtartom magamnak a pénzemet és majd mindent a fia vesz, mert erről szó sincs.

Utólag azt bánom, hogy mondtam, hogy nem -e adná oda a másik takarót is, mert elvégre azaz ők takarójuk, semmi közöm hozzá, szóval utólag illetlennek tartom magamat, de így legalább tudom, hogy anyámat simán képes szidni és belőlem is azt nézi ki, hogy ertartott kívánok lenni, mikor holnap màr kezdem az első munkanapomat.

Én sose szoktam shoppingolni, nem érdekelnek a ruhák, meg úgy semmi szórakozás jellegű sem. Nem szoktam édességeket, sós dolgokat venni, meg semmi feleslegeset.

Azért is bánom, hogy megkérdeztem ezt a takarós dolgot, mert utólag belegondolva páromnak van egy tesója és ő neki is adhatta volna a másik takarót, csak nem értem miért nem mondta azt, hogy ez a fiam tesójáé, ezért nem adom, helyette azzal jött, hogy nem hiszi el, hogy az anyám ilyet nem adott.

Amúgy azóta úgy vagyok vele, hogy nem kell én nekem semmi sem. Mindenünk meg lesz szépen lassan, amire még szükségünk van. Anyukám karácsonyra adta azokat, amiket kaptam, nem is kértem tőle semmit.

Anyósom ő meg ruhákat adott nekem meg pàromnak, mikor azokra nincs is szükségem. :/

Ezek után nem szívesen fogadok el tőle semmit sem..:/

Kérlek írjátok meg a véleményeteket. :(